Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)
kell tekinteni. Az alperessel megkötött munkaszerződésben megállapodott ugyan a munkaviszony határozott időre történő létesítésében, de annak eltelte után az alperes elnökének tudtával és beleegyezésével tovább dolgozott. 1974. július 3-án ellátta az alperes képviseletét a bíróság előtt egy folyamatban volt perben. Az új alkalmazottak munkaszerződését 1974. július 1—5. közötti időben a munkáltató kérésére elkészítette. így munkaviszonya határozatlan időtartamúvá alakult át. A felperes panaszát a szövetkezeti döntőbizottság elutasította. A felperes a keresetében kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, munkaviszonyának határozatlan időre való átváltoztatását, kérte az elmaradt időre járó munkabérét, valamint az új munkaviszonyában elért alapbére és az alperes által folyósított munkabér közötti különbözetet, a prémiumot, az év végi részesedést és az illetményföld haszna természetbeni értékét. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek részben helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy a felperes munkakönyvében a munkaviszony megszűnésének időpontját 1974. július 22-re javítsa ki és fizessen a felperesnek 3876 forint elmaradt munkabért. Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes a munkaszerződés lejáratát követően még öt napon át munkát végzett. Ezen nem változtat az, hogy a felperes megtagadta az iratok átadását és többszöri szóbeli felhívás ellenére bejárt a munkahelyére és ott munkát végzett. A munkáltatónak lehetősége lett volna megakadályozni a felperest a munkavégzésben, ha erre komoly szándéka lett volna. A felperes munkaviszonya tehát 1974. július 1-ét követően határozatlan időre szólóvá alakult át. Elfogadta a felperesnek azt az állítását, hogy az alperes elnökétől ígéretet kapott: a munkaviszony addig áll fenn a termelőszövetkezetnél, amíg új munkahelyet nem talál. Miután új munkaviszonyt 1974. július 22-én létesített, eddig az időpontig jár a munkabér. A felperesnek az illetményföld megváltása, év végi részesedés és prémium kifizetésére irányuló igényét mint időelőttit elutasította. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes a kereseti igényét két tényre alapította. Egyrészt arra hivatkozott, hogy munkaviszonya az alperessel áthelyezés folytán létesült, másrészt a határozott időre szóló munkaszerződés lejártát követően az alperes tudtával és beleegyezésével tovább folytatta munkáját. Az áthelyezés a munkaviszony megszűnésének, illetve keletkezésének sajátos módja. Az áthelyezés kérdésében a korábbi munkaadónak, a dolgozónak és az új munkáltatónak együttesen kell megállapodnia, amely megállapodás szerint az új munkaviszony közvetlenül a korábbi munkaviszonyt követő naptól kezdődik [Mt. V. 24. § (2) bekezdés], A felperes munkaviszonya az alperessel azonban nem áthelyezés folytán keletkezett. A felperes ugyanis 1974. január 15-ig a D. K. vállalattal állott munkaviszonyban és e munkaviszonya időtartama alatt kötött az alperessel határozott időre szóló munkaszerződést 1974. január 1-én kezdődő időponttal. Megalapozatlan a felperesnek az az állítása is, hogy az alperes beleegyezésével végezte munkáját az 1974. június 30-át követő időben. Ennek ellenkezőjét bizonyítja, hogy az alperes elnöke közölte a felperessel az 1974. május 31-én kelt levelében, hogy munkaszerződése 1974. június 30-án lejár. 93
