Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Ugyanezt közölte a július 1-én kelt levelében is, július 4-én pedig felhívta a felperest a nála levő iratok átadására. R. I. elnökhelyettes a munkaügyi bíróság előtt tett tanúvallomásában állította, hogy 1974. július 1-én elkérte a felperestől a bíróság előtt folyamatban levő per iratait, mert át akarta adni az ügyvédi munkaközösségnek, de a felperes „betette a táskájába és feltette a polcra." A következő napon párt- és tanácsi szervek folytattak vizsgálatot az alperesnél, nagyon el voltak foglalva, de akkor is kérte a peres iratokat, eredménytelenül. Nem adott a tanú és az elnök sem megbízatást arra, hogy a felperes a strandon foglalkoztatott két tanulóval szerződést kössön. Állította: ,,amikor készen odahozta hozzám a szerződést, azt mondtam neki, tedd ahová akarod, nem tartunk igényt a munkádra". Nem tudták megakadályozni a felperes munkavégzését. Mindezek a perbeli adatok egyértelműen bizonyítják, hogy az alperes nem kívánta a felperessel kötött munkaszerződésnek határozatlan idejűvé válását, sőt kifejezetten arra törekedett, hogy a felperes munkaviszonya a határozott idő leteltével megszűnjön. Az Mt. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a Munka Törvénykönyvében foglalt rendelkezéseket a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának biztosításával kell alkalmazni, a (2) bekezdés pedig előírja, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a vállalatnak és a dolgozónak kölcsönösen együtt kell működnie. Fokozottan vonatkozik ez a jogtanácsosi munkakört betöltő felperesre, akinek beosztásánál fogva kötelessége lett volna a jogszabályi rendelkezések megtartása. Megkapta a munkáltató 1974. május 31-i értesítését, jelen volt az 1974. június 6-i vezetőségi ülésen, amely szintén úgy döntött, hogy a határozott idejű munkaviszonyát nem alakítják át határozatlan idejűvé. Az elnökhelyettes felszólítására nem adta át a peres iratokat, hanem ellátta 1974. július 3-án az alperes képviseletét. Tévedett tehát az eljárt munkaügyi bíróság, amikor ilyen tényállás alapján a felperes keresetnek helyt adott és a munkaviszonyt határozatlan időre szólóvá alakította át és ennek alapján kötelezte az alperest elmaradt munkabér megfizetésére. (M. törv. II. 10 329/1975. sz., BH 1976/10. szám 471.) 54. Próbaidőt csak a munkaviszony létesítésekor, írásban lehet kikötni. A dolgozó munkába lépésének napját követően írásba foglalt munkaszerződésnek a próbaidő kikötésére vonatkozó része érvénytelen (Mt. 22., 23. §, Mt. V. 19. §). A felperes 1976. július 8-án létesített munkaviszonyt az alperessel. Térmesteri beosztást kapott az alperes D.-i telephelyén. Korábban Budapesten az Á. gyárban dolgozott. A felperes férjétől különváltan él a gyermekével. A felperes az elhelyezkedése érdekében több ízben tárgyalt a telepvezetőjével. A harmadik alkalommal történt jelentkezésekor a telepvezető a felperest 1976. július 8-án munkába állította. Minthogy a telepvezetőnek felvételi joga nem volt, az alperes Budapesten működő munkaügyi osztálya készítette el a munkaszerződést. A munkaszerződés 1976. július 9-i keltezéssel készült el, s azt az alperes postai küldeményként juttatta el a felperesnek. A munkaszerződés többek között a következőket tartalmazta: „Alkalmazom Önt 1976. július 9-től kezdődően a vállalat 1105. számú dunaújvárosi telepén térmesteri beosztásban 30 napi próbaidővel. Havi illetményét 94