Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

1. napjától jár, de a pótszabadság mértékét a korábban szerzett, továbbdolgozásnak számító időkre is figyelemmel kell megállapítani. II. A fentiek szerint járó és a továbbfoglalkoztatási évek számához igazodó mértékű pótszabadság megállapításánál a továbbfoglalkoztatás első, második stb. évein naptári évet kell érteni. Ehhez képest a nyugdíjjogosultság megszerzésének — mint a továbbfoglalkoztatás első — naptári évében a dolgozót a 3 munkanap pótszabadság, illetve annak időarányos része megilleti. Az Mt. V. 53. §-ának — a 49/1977. (XII. 21.) MT számú rendelet 1. §-ával megállapított — (3) bekezdése alapján az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett és a nyugdíj megállapítása nélkül teljes munkaidőben továbbfoglalkoztatott dolgozók — az első évben három, — a második évben hat, — a harmadik évben kilenc, — a negyedik és minden további évben tizenkét munkanap pótszabadságra jogosultak. E rendelkezés értelmezésével kapcsolatban felvetett kérdések szükségessé tették egységes állásfoglalás kialakítását a tekintetben, hogy — a rendelet hatálybalépésekor már továbbdolgozók milyen mértékű pótszabadságra jogosultak, továbbá — a pótszabadságra jogosító évként a naptári évet vagy a nyugdíjjogosultság megszerzésének időpontjától számított évet kell-e figyelembe venni. I. A továbbdolgozási pótszabadság a 49/1977. (XII. 21.) MT számú rendelet hatálybalépésétől 1978. január 1. napjától jár. A pótszabadság mértékének megállapításánál azonban — mind a jogszabály céljából, a továbbdolgozás ösztönzéséből, mind a rendelet szövegéből következően — a nyugdíjjogosultság megszerzése után, a nyugdíj megállapításának igénylése nélkül, teljes munkaidővel munkaviszonyban töltött időt kell alapul venni. A rendelet hatálybalépésekor már továbbfoglalkoztatott dolgozók pótszabadságát tehát valamennyi továbbdolgozásnak számító idő figyelembevételével kell megállapítani; így pl. azt a dolgozót, aki 1975. januárjában szerzett öregségi nyugdíjra jogosultságot, 1978-ban — mint a továbbfoglalkoztatás negyedik évében — 12 munkanap pótszabadság illeti meg. II. A második kérdésben a továbbdolgozás ösztönzése, valamint az évi rendes szabadság egységes és egyszerűbb számítása egyaránt a dolgozók számára kedvezőbb, tágabb értelmezést teszik indokolttá. Ehhez képest a továbbdolgozás első, második stb. évén naptári évet kell érteni, s ennek megfelelően a rendeletben megállapított mértékű továbbdolgozási pótszabadság naptári évenként jár. A nyugdíjjogosultság évközbeni megszerzése esetén — mint első évben — a dolgozót a pótszabadság időarányos része illeti meg. (MK 108. számú állásfoglalás.) 51. A leltárfelelősségi rendszernek a dolgozó hátrányára, vagy a munkakörülményeknek a dolgozó egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztető módon történt megváltoztatása esetén a dolgozó jogosan tagadhatja meg a munka végzését [Mt. 34. § (3) bekezdés]. A felperes az alperesi szövetkezet alkalmazásában állott, az alperes egyik eszpresszójának volt a vezetője. 1973. május 21-én az alperes igazgatóságának elnökétől munkaviszonyának megszüntetését kérte május 23. napjával. 89