Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

szabály azt eleve biztosítja, hanem azért, mert vele tanulmányi szerződést kötöttek. Erre vonatkozólag egyébként a tanulmányi szerződés rendelkezést is tartalmaz. Ez pedig feltétlenül túlmegy a jogszabály által biztosított térítéseken. Miután nem volt vitás, hogy tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségét a felperes megszegte, a tanulmányi szerződés alapján folyósított juttatásokat az Mt. V. 15. § (3) bekezdés alapján vissza kell térítenie. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytálló a munkaügyi bíróság jogerős ítéletének az az álláspontja, hogy a felperes köteles visszafizetni az alperesnek mindazt a juttatást, amelyet nem a jogszabály — a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet — kötelező rendelkezésénél fogva, hanem azt meghaladóan, kizárólag a tanulmányi szerződés alapján kapott. Tévedett azonban akkor, amikor a per tárgyát tevő 18 347 forintot teljes egészében ilyennek tekintette. A munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 10. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezését, amely szerint az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül is megilleti a dolgozót levelező tagozaton tanulás esetén ugyanolyan mértékű kedvezmény, mintha a gimnázium levelező tagozatán tanulna. E rendelkezés szerint tehát a felsőfokú oktatási intézményben továbbtanuló dolgozó tanulmányi szerződéskötés nélkül is igényt tarthat olyan mértékű fizetett szabadságra és egyéb kedvezményre, mint amely a gimnázium levelező tagozatán továbbtanuló dolgozót illeti. E kedvezmény megadása a jogszabály erejénél fogva kötelező és nem a munkáltató mérlegelésén alapul. Az ezt meghaladó időre a munkaidő kedvezmény, illetőleg tanulmányi szabadság nem fizetett szabadidőként jár. Az utóbbiakból következik, hogy a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha pontosan tisztázza, hogy a felperes a továbbtanulásra tekintettel az alperestől milyen címen milyen juttatásban — kedvezményben — részesült s ebből melyek azok a kedvezmények, amelyek tanulmányi szerződés kötése nélkül is megillették volna [23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 10. § (3) bekezdés első mondata]. Az utóbbiakat a visszatérítési kötelezettség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni, s a felperes — a kereseti kérelem és a megtérítésre kötelező határozat kereteit is figyelembe véve — csak az ezt meghaladóan nyújtott kedvezmény visszatérítésére kötelezhető. Mivel a munkaügyi bíróság a felsoroltakat figyelmen kívül hagyta, és a per eldöntéséhez szükséges tényállást megfelelően nem tisztázta, az általa hozott ítélet megalapozatlan és törvénysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a kifejtettek szerinti új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 352/ 1978.) 42. Ha a vállalat a továbbtanuló dolgozóval kötött tanulmányi szerződésben az útiköltség-térítésre a kereseti, illetve jövedelmi korlátokra tekintet nélkül egyéni elbírálás alapján vállalt kötelezettséget, a dolgozó — szerződésszegése esetén — az útiköltségtérítés összegét, illetve annak a le nem töltött idővel arányos részét akkor is köteles visszafizetni, ha tanulmányai a munkakörére jogszabály vagy a kollektív szerződés által előírt szakkép83