Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

nyi szabadság címén kifizetett 2468 forintot, valamint munkaidő-kedvezmény címén kifizetett 4772 forintot. Emiatt az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely határozatával mentesítette az említett összegek visszafizetésének kötelezettsége alól. A felperes keresetlevelében a munkaügyi döntőbizottság határozatának a megváltoztatását és az alperesnek az említett összegű kedvezmények visszafizetésére kötelezését kérte. Az alperes a per során kérte a felperes keresetének az elutasítását, valamint — a per tárgyával összefüggésben — a felperesnek a már levont kedvezmények visszafizetésére történő kötelezését. A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, egyúttal kötelezte a már levont kedvezmények összegének, 1800 forintnak a visszafizetésére. Ezen túlmenően hatálytalanította a felperes fizetési felszólítását. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a tanulmányi szerződésben nem vállalt olyan támogatást, amely túlment volna a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet által biztosított kedvezményeken. A felperes tehát kizárólag olyan kötelezettséget vállalt, amely a vállalatot a jogszabály előírásainál fogva egyébként is terhelte. Minthogy a peres felek között nem képezte vita tárgyát, hogy a felperes az ítélethozatal időpontjáig már 1800 forint tanulmányi kedvezményt levonásba helyezett, ennek az összegnek a visszafizetésére kötelezte a felperest. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytállóan utal a munkaügyi bíróság ítélete arra az általános jogelvre, hogy az egyik szerződő fél nem támaszthat olyan juttatás vonatkozásában igényt a másik féllel szemben, amelynek adását jogszabály rendelkezése kötelezővé teszi. Az adott esetben azonban a jogszabály [a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 18. §-a] kifejezetten rendelkezést tartalmazhat arra nézve, hogy a dolgozó a tanévben igénybe vett tanulmányi kedvezmények idejére kifizetett átlagkereset összegét mely esetekben köteles a vállalatnak megtéríteni. Eszerint a dolgozó a tanévben igénybe vett tanulmányi kedvezmények idejére kifizetett átlagkereset, illetőleg költségtérítés összegét köteles megtéríteni a vállalatnak, ha tanulmányi kötelezettségeinek igazolatlanul nem tett eleget (pl. a vizsgán igazolatlanul nem jelent meg, vagy a tanév közben a kötelező foglalkozásokról igazolatlanul távolmaradt, és ezért nem bocsátották vizsgára) és emiatt tanulmányait nem folytathatja. Az alperes tanulmányi kötelezettségeinek nem tett eleget (kötelező vizsgáit nem tette le), ezért az 1976/1977. tanévben igénybe vett tanulmányi kedvezmények idejére kifizetett és az általa sem vitatott összegű átlagkereset összegét köteles a felperesnek megtéríteni, függetlenül attól, hogy azt jogszabály vagy szerződés biztosította-e a részére. A munkaügyi bíróság tehát akkor döntött volna helytállóan, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatásával az alperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. (M. törv. II. 10 308/1978. sz.) 39. Tanulmányi szerződés érvényesen akkor jön létre, ha a szerződésben a munkáltató olyan támogatás biztosítására kötelezi magát, amely a jogszabály erejénél fogva a továbbtanuló dolgozót nem illetné meg [Mt. 77