Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

21. § (2) bekezdés, 15/1967. (XI. 18.) MüM számú rendelet, 23/1974. (IX. 4.) MüM sz. rendelet]. A felperes 1971. szeptember 1-én lépett az alperesi vállalatnál munkaviszonyba, ahol a fejlesztési főosztályon elektromos szerkesztői munkakörben dolgozott. Munkaviszonya saját felmondása folytán 1974. augusztus 31-én szűnt meg. A felperes még a munkaviszonyának fennállása alatt 1973-ban a vállalat hozzájárulásával beiratkozott a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola gyengeáramú tagozatára üzemmérnöki képesítés megszerzése céljából. Utólag a felek között 1973. szeptember hó 19-én tanulmányi szerződés jött létre, amelyben a felperes vállalta, hogy az üzemmérnöki képesítést megszerzi és arra is kötelezte magát, hogy 1980-ig a munkaviszonyát felmondással vagy jogszabállyal ellentétesen nem szünteti meg. A munkáltató a szerződés 3. pontjában arra kötelezte magát, hogy a képzési idő alatt felperes részére az évi rendes szabadságon felül 21 nap tanulmányi szabadságot, heti 8 óra munkaidő-kedvezményt és a diplomaterv elkészítéséhez további 33 nap tanulmányi szabadságot biztosít. A szerződés 7. pontja szerint a felperes tudomásul vette, amennyiben a szerződésben foglalt kötelezettségét nem teljesítené, a vállalat jogosult a szerződést felbontani és a költségeinek megtérítését követelni. Az alperesi vállalat a felperes munkaviszonyának megszűnése után az 1974. szeptember 23-án kelt levelében közölte a felperessel, hogy szerződésszegése következtében 4980 forint tartozása áll fenn, majd intézkedett a felperes új munkáltatójánál e tartozás levonása iránt. Ez utóbbi vállalat a fenti összeget az 1974. november 1-től 1975. szeptember 3-ig terjedő idő alatt a felperes munkabéréből levonta és az alperes egyszámlájára átutalta. A felperes 1978. március 17-én az alperesnél működő munkaügyi döntőbizottsághoz fordult és kérte az alperesnek a hozzá befolyt 4980 forint viszszafizetésére való kötelezését, majd a döntőbizottság elutasító határozatát a munkaügyi bíróság előtt keresettel támadta meg. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes munkabéréből tanulmányi szerződésszegés címén levont 4980 forintból — még el nem évült követelésként — 2750 forintot 15 napon belül a felperesnek fizessen vissza. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának megfelelően helytállóan mutat rá arra, hogy a jogszabály helyes értelme szerint tanulmányi szerződés érvényesen akkor jön létre, ha a szerződésben a munkáltató olyan támogatás biztosítására kötelezi magát, amely a jogszabály erejénél fogva a továbbtanuló dolgozót nem illetné meg. Ha ugyanis a vállalat kizárólag olyan kötelezettséget vállalna, amely a vállalatot a jogszabálynál fogva egyébként is terheli, a dolgozó egyoldalúan viselné a szerződés terheit, mert külön támogatás nélkül is köteles lenne a képzés idejének megfelelő ideig a végzettség megszerzése után munkaviszonyban állni a vállalattal. Az ilyen szerződés, amelyből az egyik félre kizárólag előnyök, a másikra pedig csak kötelezettségek hárulnak, ellentétes az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében szabályozott rendeltetésszerű joggyakorlás elvével. Tévedett azonban és ezáltal jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a fentiek előrebocsátása után a perbeli tanulmányi szerződés tartalmá78