Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ber l-ig az alperesnél fenntartja munkaviszonyát. A szerződés 4. pontja értelmében ha a felperes tíz hónapot nem tölt el munkaviszonyban, úgy az alperes által biztosított támogatást két részletben köteles visszatéríteni. A felperes — a rendelkezésre álló adatok szerint — a tanfolyam elvégzése után 8 hónapig az alperesnél fennálló munkaviszonyát fenntartotta. Amenynyiben a felperes szerződésszegése megállapítható, úgy az Mt. V. 15. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján a felperes csupán két hónapi időre arányosan eső tanulmányi támogatás visszafizetésére köteles. A szerződésnek ezzel ellentétes kikötését érvényesnek tekinteni nem lehet. Az Mt. V. 15. §-ának (2) és (3) bekezdésében, valamint az 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 4—6. §-aiban foglaltak alapulvételével a munkaügyi bíróság elmulasztotta annak körültekintő vizsgálatát is, hogy az alperes az Mt. 2. §-ában foglaltakkal összhangban járt-e el a szerződés megkötésénél. Az alperes ugyanis nem határozta meg, hogy a felperest a tanfolyam elvégzése után a képzettségének megfelelő munkakörben kívánja-e foglalkoztatni, jóllehet a dolgozónak jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy erről a szerződés megkötésével egyidejűleg tájékozódjon. A felperes egyébként tagadta, hogy munkaköri beosztása azonos volna a technikusi munkakörrel, az alperes e nyilatkozatát nem cáfolta meg, ehhez képest a munkaügyi bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy az alperes a felperest technikusi — tehát képzettségének megfelelő — munkakörben foglalkoztatta. A munkaügyi bíróság a felperes megtérítési kötelezettségének mértékét illetően nem tisztázta, hogy a felperest a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet alapján milyen mérvű tanulmányi kedvezmény (támogatás) illette meg. Az alperes ugyanis — ha a felperes szerződésszegése megállapítható — csak a jogszabályon alapuló tanulmányi kedvezmény mértékét meghaladó támogatást követelheti vissza jogszerűen, vagyis azt, amelyhez a felperes tanulmányi szerződéskötés nélkül nem juthatott volna hozzá. (M. törv. I. 10 292/1978.) 38. A dolgozó a tanévben igénybe vett tanulmányi kedvezmények idejére kifizetett átlagkereset, illetőleg költségtérítés összegét köteles megtéríteni a vállalatnak, ha tanulmányi kötelességeinek igazolatlanul nem tett eleget és emiatt tanulmányait nem folytathatja függetlenül attól, hogy azt jogszabály vagy szerződés biztosította-e a részére [23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 18. §]. A felperes fejlesztő mérnök munkakörben alkalmazta az alperest. A Budapesti Műszaki Egyetem az alperest — továbbképzése érdekében — felvette közlekedésmérnöki karára és tanulmányait az 1976/77. tanévben kezdte meg. Az egyetemi továbbképzés időtartama két év volt. A peres felek 1976. szeptember hó 15. napján tanulmányi szerződést kötöttek, amelynek tartama szerint a felperes tanévenként átlagkeresettel elszámolt 25 nap tanulmányi szabadságot és 30 nap munkaidő-kedvezményt biztosított az alperesnek. Az alperes az említett tanév második félévi vizsgakötelezettségének a „Politikai gazdaságtan" és a „Bevezetés az operációkutatásba" tantárgyak tekintetében nem tett eleget, ezért őt a dékán 1977. október hó 16-án kelt értesítésével a karról elbocsátotta. Ezt követően a felperes 1978 januárjában szólította fel az alperest, hogy a tanulmányi szerződés megszegése folytán fizessen vissza 15 nap tanulmá76