Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Ha az új eljárás eredményeként a felperes szerződésszegése lenne megállapítható, a megtérítési kötelezettség mértékének vizsgálata nem mellőzhető. A per eddigi adataiból kitűnően a felek 1975 júliusában kötöttek egymással munkaszerződést. Ugyanakkor a megtérítési és a döntőbizottsági határozatban szereplő 6700 forint a munkaviszony létrejöttét nyolc nappal megelőzően, 1975. július 1. napján megkezdett és július 11. napján befejezett tanfolyam 3600 forintos költségéből, ugyanezen tanfolyam 1100 forint képességvizsga díjából, illetőleg az 1975. július 28. és augusztus 15. napja között lezajlott tanfolyam 2000 forintos költségéből tevődik össze. Arra viszont ez ideig nincs megnyugtató adat, hogy a felperes a munkaszerződés megkötése előtt már járt volna tanfolyamra. (M. törv. II. 10 059/1977.) 36. Tanulmányi támogatáson a visszakövetelés szempontjából csak azokat az anyagi juttatásokat lehet érteni, amelyekre a szerződést kötő dolgozó a szerződés folytán szerzett jogot [Mt. V. 15. § (3) bekezdése]. A felperes 1974. november 4-én tanulmányi szerződést kötött az alperessel. A szerződésben a felperes vállalta, hogy a műszaki egyetemen mérnöki képesítést szerez és tanulmányainak befejezése után két évig nem szünteti meg a munkaviszonyát. Az alperes tanévenként 27 nap tanulmányi szabadság és 33 nap államvizsga-szabadság, valamint a konzultációkon és a vizsgákon való megjelenésre szabad idő biztosítására vállalt kötelezettséget. A szerződés 2. pontja szerint a felperes köteles az igénybe vett kedvezményeket megtéríteni, ha a vállalt kötelezettségét megszegi. A felperes 1976. június 30-án befejezte a tanulmányait. Az alperes 1977. január 1. napjával felsőfokú képzettséget igénylő munka- és üzemszervezési osztályvezetői munkakörbe nevezte ki a felperest, aki e munkahelyét már nem foglalta el, mert január 15. napjára felmondta a munkaviszonyát. Az alperes a felperest írásban felszólította az igénybe vett 80 nap tanulmányi és államvizsga szabadságra folyósított 9580 forint munkabér időarányos részének, 7185 forintnak a megfizetésére. A felperes a felszólítás ellen munkaügyi vitát kezdeményezett, majd a munkaügyi döntőbizottság elutasító határozata ellen keresetet indított. Állította, hogy az alperes nem a megszerzett képzettségének megfelelő munkakörbe helyezte, noha erre szóban ígéretet tett. Vitatta a megtérítési kötelezettség mértékét is, mert az alperes tanulmányi szerződés hiányában is köteles lett volna a részére 26 nap fizetett tanulmányi szabadságot biztosítani, ami mintegy 3000 forintot tesz ki. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, a visszatérítendő támogatás összegét 6986 forintban határozta meg. Megállapította a bíróság, hogy a tanulmányi szerződésben foglalt kötelezettségét megszegte a felperes, ezért a munkaviszonyban töltött idővel arányosan csökkentett mértékben vissza kell fizetnie a támogatást. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 15. §-ának (3) bekezdése szerint a vállalat a tanulmányi szerződés alapján nyújtott támogatást visszakövetelheti, ha a dolgozó a szerződésben kikötött időtartamot nem tölti le. Támogatás alatt a visszakövetelés szempontjából csak azokat az anyagi juttatásokat lehet érteni, amelyekre a szerződést kötő dolgozó a szerződés folytán szerzett jogot. Amennyiben 73