Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ellenkezőleg, a kérelem teljesítését megtagadta és hozzájárult ahhoz, hogy a felperes más munkáltatóval létesítsen határozatlan idejű munkaviszonyt. A bíróság ezeket a körülményeket nem hagyhatta volna figyelmen kívül, tekintettel az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is, amely szerint az Mt-ben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, és tilos a joggal való visszaélés. Az Mt. 2. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a vállalatnak és a dolgozónak kölcsönösen együtt kell működnie. Az 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 6. §-a szerint a tanulmányi szerződés részletes feltételeit az Mt. 21. §-ának (2) bekezdése és az Mt. V. 15. §-ának keretei között a felek határozzák meg. Ezek között rendelkezni kell arról is, hogy a vállalat a képzés befejezését követően milyen feltételek mellett állítja munkába, foglalkoztatja a dolgozót. Ennélfogva, ha az alperes — a tanulmányi szerződés tartalmával is ellentétes módon — továbbra is csupán meghatározott ideig szóló szerződéssel kívánta foglalkoztatni a felperest, erről a szerződésben kifejezetten rendelkeznie kellett volna. Azt, hogy a tanulmányi szerződés ilyen rendelkezést nem tartalmaz, az alperes terhére kell értékelni. A felperesnek méltányos érdeke fűződött ahhoz, hogy tudomása legyen róla, milyen lehetőségeket és feltételeket biztosít számára annak a képzettségnek a megszerzése, amelyre vonatkozóan tanulmányi szerződést kíván kötni vele az alperes. A határozott időre szóló munkaszerződésnek négy éven át tartó három, illetve hat hónaponként történt meghosszabbítása s ezáltal a dolgozó bizonytalanságban tartása, s meghatározott jogosultságok (pl. felmondási idő stb.) elvonása önmagában is joggal kifogásolható. Egyébként is azt a körülményt, hogy az alperes — a tanulmányi szerződésben foglaltakkal ellentétben — a felperes tanulmányainak befejezése után is csak meghatározott időre kötött szerződést a felperessel, olyannak kell tekinteni, hogy ezáltal lényegében saját maga állt el attól a jogától, hogy a felperes legalább két évig a vállalatnál dolgozzon. Ezt csak megerősíti az az alperesi magatartás, hogy a felperes áthelyezéséhez hozzájárult, az áthelyezést meg sem próbálta akadályozni. Mindezekre tekintettel a felperesnek az a magatartása, hogy a tanulmányai befejezését követően két évnél rövidebb ideje dolgozott csak az alperesnél, az eset körülményeire tekintettel nem eredményezheti azt, hogy az alperes részére a támogatást vissza kellene fizetnie. Az ezzel ellentétes álláspont törvénysértő. (M. törv. I. 10 124/1975. sz., BH 1976/5. szám 231.) 33. A munkaköri képesítést nyújtó tanfolyam elvégzésére kötött tanulmányi szerződés megszegését jelenti, ha a támogatásban részesült dolgozó a tanfolyamot sikertelenül fejezte be és a pótvizsgán sem szerezte meg a képesítést. Ilyen esetben a vállalat akkor is követelheti a kiképzés költségei és a tanfolyam idejére fizetett munkabér megtérítését, ha a dolgozót a sikertelen pótvizsga után katonai szolgálatra hívták be [Mt. 21. § (2) bekezdés Mt V. 15. §(2) bek.]. A felek 1972. augusztus 12-én tanulmányi szerződést kötöttek, melyben az alperes vállalta, hogy a felperest hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamra osztja be 1972. augusztus 28. napjától kb. háromhónapos időtartamra. Ez időre a felperest munkaköri kötelezettségei alól felmentette és kötelezte magát, hogy a tanfolyam idejére havi 1200 forint alapbért folyósít a részére. 66