Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

dű felperesnek a munkavégzésre utasítási joga sem volt, munkabérben sem részesítette az alpereseket. A peres felek közötti jogviszony tehát nem munkaviszony, így helytálló a munkaügyi döntőbizottság és a munkaügyi bíróság hatásköre hiányát megállapító döntése. (Mpk. II. 10 067/1977. sz.) 30. A szigorú alá- és fölérendeltséget nélkülöző, egyértelműen a családi együttéléshez és kapcsolathoz közel álló tartós viszony nem tekinthető munkaviszonynak (Mt. 22. §). A felperes 1941-től 1948-ig bent lakó háztartási alkalmazottként dolgozott az alperesnél. Az alperes családjával — feleségével és két gyermekével — 1950-ben beköltözött egy családi ház kétszobás lakásába. A felperes családtagként velük együtt átköltözött és az udvari szobában lakott. Más családoknál is vállalt háztartási munkát, de egyben ellátta az alperes háztartását is. Ennek fejében ott lakott, étkezett. 1950. január 20-tól 1967. augusztus 12-ig a Városi Kórházban takarítónőként dolgozott. Munkaviszonya nyugdíjazása folytán szűnt meg. Nyugdíjazása után hetente egykét alkalommal más családoknál vállalt takarítási munkákat, de egyben vezette az alperes háztartását is. 1971-től évente rendszeresen három-négy hónapot töltött az alperes Bécsben élő egyik leányának családjánál. 1975 júniusában az alperes és felesége átköltözött egy másik utcába, a tulajdonukban levő házrészbe, ide azonban a felperest már nem vitték magukkal. A felperes a városi bírósághoz benyújtott keresetében 20 000 forint elmaradt munkabér kifizetését kérté. A bíróság az általa lefolytatott bizonyítás eredményeként meghozott jogerős végzésével a pert megszüntette és a keresetlevelet — elbírálás végett — a Városi Közös Munkaügyi Döntőbizottsághoz tette át. A munkaügyi döntőbizottság a panaszt azzal a jogi okfejtéssel utasította el, hogy a peres felek között munkaviszony nem jött létre. A felperes keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte azzal, hogy a munkaügyi bíróság kötelezte az alperest 593 munkanapra napi tízórás munkaidővel 66 360 forint elmaradt munkabér kifizetésére és egyben állapítsa meg, hogy 1967. november 27-től 1975. június 14-ig az alperesnél munkaviszonyban állt. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes a nyugdíjazását követően is nála lakott, használta a lakás egyik szobáját teljes felszereléssel és ingyen étkezett. A nyugdíját és egyéb keresetét megtakarította, kb. 100 000 forint értékű takarékbetéttel rendelkezik. A szívességi kapcsolat alapján évente több hónapot tölt külföldön élő lányáéknál és természetes, hogy a háztartási munkák egy részét elvégzi, bár erre sem ő, sem a felesége utasítást nem adott. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és kötelezte az alperest 18 520 forint munkabérnek 1977. március hó 1-től havi 1000 forint részletfizetés mellett történő megfizetésére. Egyben megállapította, hogy a felperes 1967. november 7-től 1975. június 14-ig az alperesnél munkaviszonyban állt. ítélete indokolásában hivatkozott az Mt. 22. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a munkaviszony létesítése szóban is történhet. A felperes hosszú időn át vezette az alperes háztartását, a nyugdíjazását követő 61