Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

3. Munkaidő alatt gyakran hoszabb ideig indokolatlanul más irodákban beszélgetett, és többször előfordult, hogy munkahelyén munkaidő alatt italozott. 4. 1977. január 20-án megtagadta felettese, a végrehajtó bizottság titkára utasításának végrehajtását. A vb. titkára a megyei főügyészség megállapításaival kapcsolatban kért igazoló jelentést. A tanács szakigazgatási szervének más vezető beosztású dolgozójával kapcsolatban meg nem engedhető, valótlan, ártó szándékú kijelentéseket tett. Megállapította az alperes azt is, hogy a felperes tekintélyét az apparátuson belül már nem lehet biztosítani. Munkakörének ellátására a továbbiakban alkalmatlan, a vezetők részéről nincs meg a személye iránti bizalom, ezért a munkaviszony további fenntartását nem kívánja. A felperes panaszában a felmondás hatályon kívül helyezését kérte. Az ügyintézési határidők elmulasztását lényegében elismerte, előadta azonban, hogy gépírói segítséget nem kapott, munkakörülményei nem voltak megfelelőek, egyetemi tanulmányai miatt nem állt módjában rendszeresen túlórázni. A társosztályokon folytatott beszélgetései szakmai jellegűek voltak, névnapokon nem fogyasztott több szeszes italt, mint más dolgozók. A munkaügyi döntőbizottság bizonyítási eljárást folytatott le, és tényként állapította meg, hogy 1976-ban a gyámügy területén 32, a szabálysértés területén 61 elintézetlen ügyirat volt a felperesnél. Megállapította azt is, hogy az Mt. 16. §-ában írt védelem a felperest mint szakszervezeti bizottsági tagot nem illeti meg, mert e § csak a szakszervezeti bizottság titkárára és elnökére vonatkozik. Határozatával a panaszt elutasította. A felperes a keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte. Hivatkozott a szakszervezeti bizottságban betöltött tisztségére és arra, hogy munkaviszonyának megszüntetése személyes jellegű ellentét következménye, a felmondási okok valótlanok. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperes munkaviszonyát helyreállította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes által a felmondás alapjául felhozott okok nem alaposak. Különösen a szakmai munkára vonatkozóan olyan objektív okokra vezethető vissza a felperes mulasztása, amelyek előidézésében az alperes is közrehatott. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 29. §-a értelmében a dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv — így a bíróság — a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondás nem a megszabott módon történt, jogszabályi tilalomba, korlátozásba ütközik, vagy a felmondásban megjelölt ok valótlan. Az adott esetben a felmondás megfelel az Mt. 26. §-a (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, mert az alperes a felmondást írásban közölte és a felmondás oka abból világosan kitűnik. Tételesen bizonyította az alperes a legsúlyosabb első két felmondási ok fennállását a megyei főügyészség fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó ügyészének intézkedésével. A felperes a gyámügyi munka területén megengedhetetlen, jelentős súlyú mulasztásokat követett el. A szabálysértési munka területén talált hiányosságokat a járási hivatal főelőadójának célvizsgálata megfelelően alátámasztotta. A megyei tanács igazgatási osztálya vezetőjének közlése szerint a szabálysértési ügyeknek kb. 80—85%-a egy, két és fél hónap késedelemmel intéződött el. E mulasztást még az esetleges közbenső intézkedések sem indokolták. 49