Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Egy-egy szabálysértési feljelentés illetékességből való áttételére általában két hónapra volt szükség. A gyámügy területén az 1976. évben érkezett ügyek túlnyomó része sokszor csak sürgetésre, három-hat hónapos késedelemmel nyert elintézést. Több mint egy év volt szükséges két esetben a rendkívüli segélykérelem elbírálásához. A felperes minden intézkedés nélkül irattárba helyezte az egyik láthatás engedélyezése iránti kérelmet. Más esetben súlyos veszélyhelyzetben levő kiskorú állami gondozásba vételére vonatkozó bejelentésre semmiféle intézkedés nem történt. Hasonlóképpen elmaradt sok ügyben a gondnokok által benyújtott számadás határozattal történő elbírálása. A 3. és 4. pontban összefoglaltan rögzített felmondási indokok alaposságát a peranyagnál levő nyilatkozatok bizonyítják. A per adatai alapján a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalására figyelemmel egyértelműen megállapítható, hogy a felmondás oka megfelel a valóságnak és alapul szolgál a munkaviszony megszüntetéséhez. A munkaviszony további fenntartásának tarthatatlansága, illetőleg az a körülmény, hogy a felek közötti munkaviszony nem alkalmas céljának elérésére, társadalmi rendeltetésének betöltésére, kétséget kizáró módon bizonyított. A felperes felelősségét nem csökkentheti az a körülmény, hogy más is követ el hasonló mulasztást. Ezért a felmondást — annak megalapozatlansága miatt — hatályon kívül helyező ítélet törvénysértő. Nem állapított meg viszont tényállást a munkaügyi bíróság és nem folytatott le bizonyítást arra nézve, hogy a felperest a felmondás időpontjában felmondást tiltó vagy korlátozó szabály védte-e. A felperes ugyanis a felmondás időpontjában mint szakszervezeti propagandista a Közalkalmazottak Szakszervezeti Területi Csoportja Szakszervezeti Bizottságának a tagja volt. Az Mt. 16. §-a értelmében a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselője munkaviszonyának a vállalat által történő megszüntetéséhez. A rendelkezésre álló iratokból annyi állapítható meg, hogy a szakszervezeti bizottság titkára csak a felmondást követően nyilatkozott a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről. Az is tény, hogy a szakszervezeti bizottság titkára szóban még a felmondást megelőzően úgy vélekedett, hogy a felperest nem tartja alkalmasnak munkaköre ellátására. Arra azonban nincs adat, hogy a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv az alperes intézkedésével előzetesen egyetértett-e vagy sem. (M. törv. II. 10 358/1977. sz., BH 1978/8. szám 352.) 24. A szakszervezet választott tisztségviselője szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetéséhez nem szükséges a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése [Mt. 16. §, 55. § (1) bek., 56. § (1) bek., Mt. V. 7. § (3) bek.]. A felperes — aki művezetői munkakörben dolgozik az alperesnél — öt éve a műhelybizottság titkára, valamint tagja a szakszervezeti bizottságnak is. Az alperes részlegvezetője 1977. június 10-én a felperest írásban figyelmeztette, mert utasítás ellenére nem jelent meg az 1977. június 2-án tartott művezetői értekezleten. E figyelmeztetésben arra is felhívta a figyelmét, hogy a fűkaszálási munkát gondosabban szervezze meg, és felhívta a fűkaszák vágómagasságának megfelelő beállítására. Az alperes a figyelmeztetés egy példányát — jóváhagyás céljából — megküldte a szakszervezeti bizott50