Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Ezt követően a felperesek a munkaügyi döntőbizottsághoz fordultak és a munkáltatót az új és a régi kulcsszámú besorolás szerint járó bér közötti különbözet megfizetésére kérték kötelezni 1971. június 1. napjáig visszamenően. A döntőbizottság a panaszukat elutasította. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek keresetét — amely a döntőbizottsági határozat megváltoztatására irányult — elutasította azzal az indokkal, hogy az 1971. június 28-án kelt helytelen besorolás ellen annak idején panasszal nem éltek. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperesek kereseti kérelme a két besorolás közötti munkabérkülönbözet megfizetésére irányult. Az, hogy a felperesek az 1971. június hó 28. napján kelt helytelen besorolás ellen panasszal nem éltek, és így az jogerőre emelkedett, nem zárja ki azt, miszerint a munkáltató által utólag módosított besorolásra figyelemmel a helytelen és a módosított besorolás szerinti munkabérkülönbözet megfizetése iránt, munkaügyi vitát indítsanak. Az Egészségügyi Minisztérium 52 964/1975—5/5. számú állásfoglalása alapján megállapítható, hogy a felpereseket már 1971. június 1. napjával az E. 307. kulcsszámú munkakörbe kellett besorolni. A 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 17. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a panaszt — a (2) bekezdésben említett kivételektől eltekintve — az elévülési időn belül lehet előterjeszteni (Mt. 5. §). E rendelkezés értelmében tehát a felpereseknek az 1971. június 28-án tett — a felhívott jogszabály (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó — besorolási intézkedés elleni panaszukat az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az intézkedés közlését követő három éven belül kellett volna előterjeszteniük. Minthogy ezt nem tették meg, az említett besorolási intézkedés helytállóságát az elévülési idő eltelte következtében már nem vitathatják. Az alperes azonban 1975. február 24-én — ugyanezen év január 1-ére visszamenő hatállyal — újból besorolta a felpereseket. Az újabb besorolási intézkedés ellen a felperesek már kellő időben éltek panasszal, vitatva azt, hogy az új besorolás szerinti munkabér már korábbi időponttól megillette őket, mivel az 1971. június 1-től hatályos besorolásuk az erre vonatkozó rendelkezések megsértésével történt. A felpereseknek ez az igénye az előzőekben kifejtettek szerint megalapozott, mert a korábbi besorolásuk valóban helytelen volt és így törvénysértő a munkaügyi bíróságnak a felperesek keresetét teljes egészében elutasító ítélete. Tekintettel azonban arra, hogy a munkaviszonyból eredő igény három év alatt elévül [Mt. 5. § (1) bek.], a felpereseket a munkabérkülönbözet visszamenőleg csak a panasz benyújtásától számított három évre illeti meg. (M. törv. I. 10 045/1976. sz.) 12. Tanulmányi szerződésszegésből eredően kifizetett tartozás visszakövetelésére irányuló igény elévülése akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé válik [Mt. 5. § (1) bek.]. A felperes 1970. május 14-től 1975. március 15-ig volt az alperes alkalmazottja, gyártmány tervezői munkakört töltött be. A peres felek 1972. szeptember hó 25-én tanulmányi szerződést kötöttek, melyben a felperes arra kötelezte magát, hogy a Műszaki Egyetem Közlekedés Mérnöki Kar Járműgépész szakát elvégzi, és az egyetem elvégzése után a tanulmányi idővel 32