Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

azonos időtartamig az alperes alkalmazásában marad. Amennyiben ezt a kötelezettségét megszegi, visszafizeti a munkaidő-kedvezményre kapott átlagkeresetet. Az alperes ezzel szemben arra vállalt kötelezettséget, hogy a 15/1967. (XI. 18.) MüM számú rendelet alapján meghatározott kedvezményeket biztosítja, így tanévenként 27 nap, a szakdolgozat elkészítéséhez 33 nap tanulmányi szabadságot, tanévenként 30 nap szabadidő-kedvezményt, amelyre az átlagkereset kifizetését folyósítja. A felperes még a tanulmányai befejezése előtt, 1975. február 17-én felmondással megszüntette az alperessel fennálló munkaviszonyát. 1975. március 4-én megállapodott az alperessel, hogy havi 300 forintos részletekben megtéríti a tanulmányi szerződésből eredő 9983 forintot. A felperes 1978. március 29-én felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ebben kérte az általa már eddig az időpontig kifizetett 9083 forint visszafizetését és a még hátralevő 900 forint összegű tartozás alól való mentesítését. A munkaügyi döntőbizottság 1978. április 6-án hozott 53/1978/4. számú határozatával a kérelmet elutasította, mely ellen a felperes keresetet nyújtott be. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetnek helyt adott. Kötelezte az alperest 9083 forint és kamatai visszafizetésére, egyúttal mentesítette a felperest a még hátralékos 900 forint megfizetésének kötelezettsége alól. Érdemi döntését arra alapította, hogy az alperes semmiféle olyan támogatásra nem kötelezte magát, amely túlment volna azokon a kedvezményeken, amelyek a 15/1967. (XI. 18.) MüM számú rendelet alapján a felperest egyébként is megillették. Ennek megfelelően a felek között 1972. szeptember 25. napján érvényes tanulmányi szerződés nem jött létre, azt a felperes meg sem szeghette. Jogszabályellenesen kötött az alperes a felperessel 1975. március 4-én olyan tartalmú megállapodást, amelyben a felperes a tanulmányi támogatás címén részére kifizetett költségeket havi 300 forintos részletekben visszatéríti. A bíróság megállapítása szerint az „ilyen megállapodás semmis". A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás álláspontja szerint a peres felek 1975. március 4-én megállapodást kötöttek, amelyben a felperes elismerte a tanulmányi szerződésszegésből eredő tartozását és kötelezettséget vállalt annak részletekben történő megfizetésére. A peres felek igénye érvényesítésének kezdő időpontja tehát 1975. március 4-e. A felperes 1978. március 24-én támadta meg felülvizsgálati kérelmével a több mint három évvel korábbi megállapodást. Ez pedig azt jelenti, hogy az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése alapján a három éven túli időre — elévülés miatt — jogait nem érvényesítheti. A törvényességi óvás nem alapos. A tényállás szerint a felperes 1975. március hó 4-én tartozást elismerő nyilatkozatot tett. Részletfizetési kötelezettsége 1975 áprilisától kezdődött, a felek egyező előadása szerint azonban a törlesztést csak 1975. október hó 9. napján kezdte meg. A tartozáselismerés a követelés jogcímét nem változtatja meg, új szerződést nem keletkeztet, csupán a bizonyítási terhet hárítja a tartozását elismerő félre. Adott esetben tehát a felperesnek azt kellett igazolnia, hogy az 1975. március hó 4-én kötött megállapodás alapján 1975. október hó 9. nap33