Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

peres — a tévesen magasabb összegben megállapított átlagkeresetre figyelemmel — legfeljebb a tévesen kifizetett munkabérek visszakövetelésének szabályai szerint követelheti vissza az átlagkeresetben mutatkozó különbözetet, feltéve, hogy annak feltételei az Mt. V. 68. §-ának (1) bekezdése szerint fennállnak. Helytállóan utal egyébként a törvényességi óvás arra, hogy a munkaügyi döntőbizottság határozatának rendelkező része a felperes marasztalására vonatkozó döntést [9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 45. § (2) bekezdése] nem tartalmaz, és bár a határozat e hiányát a munkaügyi bíróság a Pp. 357. § (4) bekezdése alapján a perszakban hivatalból pótolni lett volna köteles, a hiánypótlás elmulasztása folytán mind a döntőbizottság határozata, mind a jogerős ítélet végrehajthatatlan is. (M. törv. II. 10 264/1977. sz.) 170. 7. Az építésügyi ágazatban az őrszolgálatot teljesítők (telepőr, kapuőr stb.) részére éjszakai pótlék nem fizethető. II. Ha az őrszolgálatot teljesítő dolgozót a vállalat kifejezetten heti pihenőnapokra vagy munkaszüneti napokra osztja be munkavégzésre, az e napokra egyébként járó pótlék a dolgozót nem illeti meg [19/1971. (VI. 25.) ÉVM sz. rendelet 9. § (3) bek., 6/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 10. § (2) bek.]. A felperes — állítása szerint — 1974 júliusában határozott időtartamú munkaszerződést kötött az alperessel az év végéig 1260 óra munkaidőre, őrportási munkakörre. Az alperes 1974. évben a szerződésben rögzített időnél kevesebb munkát biztosított, így a dolgozó panaszában kérte a hiányzó 151 órára járó, kollektív szerződés szerinti munkabére 80%-ának kifizetését, a pihenőnapokon, munkaszüneti napokon végzett munkáiért a díjazást és az éjszakai műszakra járó pótlékot. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a panaszt elutasította. A felperes keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte, és ebben a panaszában előadottakat fenntartotta. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes a munkában töltött időre a munkabérét megkapta. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás nem alapos. A perben a felperes három irányú kereseti kérelmet terjesztett elő. Kérte az alperes hibájából le nem dolgozott 151 órára járó bérét, az éjszakai pótlék kifizetését, továbbá az általa munkában töltött munkaszüneti és pihenőnapokra járó többletjuttatást. A peres iratoknál fellelhető alperesi kimutatásból megállapítható, hogy a peres felek 1974 júliusában határozott idejű munkaszerződést kötöttek, amelyet 1974 szeptemberében akként módosítottak, hogy a munkaszerződés 744 óra foglalkoztatási keret ledolgozásáig tart. A munkáltató által készített kimutatás szerint a felperes 1974 szeptemberétől 1974. december végéig ezt a munkaidőt ledolgozta, sőt túl is teljesítette, mert 865,5 órát töltött munkában. Erre figyelemmel a felperesnek foglalkoztatási hiány miatt munkabérigénye nem lehet. Nem alapos az éjszakai pótlék kifizetésére vonatkozó kereseti kérelme sem. Az építésügyi ágazatban a Munka Törvénykönyvének végrehajtása tárgyában kiadott 19/1971. (VI. 25.) ÉVM számú rendelet 9. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis éjszakai pótlék az őrszolgálatot teljesítők (telepőr, 273