Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A döntőbizottság — határozatának indokolása szerint — a levonás okát azért nem vizsgálta, mert megállapította, hogy a munkáltató a 9/1969. (XII. 20.) MüM számú rendelet 28. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal ellentétben járt el. A felperes a döntőbizottság határozatát keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt, amelyben előadta, hogy az alperest előzetesen írásban értesítette a prémiumcsökkentés indokairól és mértékéről. Az alperes írásbeli védekezésében tagadta a felperesnek ezt az állítását. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetének helyt adott, a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperes kérelmét elutasította. A bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes részére, aki magasabb vezető állású dolgozó, a felperes nyereségprémiumot tűzött ki. 1976. májusi intézkedésével értesítette az alperest, hogy az irodában bekövetkezett halálos baleset miatt a nyereségprémiuma összegét 15%-kal csökkenti. A bíróság arra is utalt, hogy a felperes jogszerűen járt el, mert üzemi baleset esetén a nyereségprémium összege csökkenthető. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A peradatok szerint az alperes 1975. november 19-ig a felperes d-i irodájának volt a vezetője. Az iratok között található a felperesnek az 1971—1975. évre kötött kollektív szerződés kivonata, amelynek tartalmából megállapítható, hogy a megyei irodák vezető állású dolgozói a nyereségprémiumra jogosultak. Az alperes — beosztását tekintve — vezető állású dolgozója volt a felperesnek, nyereségprémiumra tehát ő is jogosult volt. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor az alperest magasabb vezető állásúnak tekintette, és prémium vitájának eldöntése során a magasabb vezető állású dolgozókra vonatkozó szabályokat alkalmazta. A peres felek közötti vitát a vezető állású dolgozókra vonatkozó rendelkezések alapján kell eldönteni, következésképpen a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 23. §-ában foglaltakból kell kiindulni. A felperes az alperes részére az 1975-ös évre nyereségprémiumot tűzött ki. Ennek értelmében az alperest a tárgyévre 14 244 forint összegű nyereségprémium illette volna meg. Ezt az összeget azonban a felperes az 1976. májusi intézkedésével 15%-kal, 2137 forinttal csökkentette azon a címen, hogy az irodán halálos baleset fordult elő. Az alperes a perben ennek a csökkentésnek a jogalapját tette vitássá és állította, hogy a felperes nem tartotta be a csökkentés előfeltételeként meghatározott rendelkezéseket. A már említett MüM rendelet 23. §-ának (1) bekezdése szerint a részesedési alap terhére a vállalat bármelyik dolgozója, dolgozói csoportja, esetleg a vállalat kisebb szervezeti egysége (pl. műhely) is részesíthető nyereségprémiumban, illetve nyereségjutalomban, valamint prémiumban és jutalomban. Ha a juttatást csoport vagy kisebb egység kapja, annak a dolgozók közötti felosztása az egység vezetőjének hatáskörébe tartozik. Ennek módszerére a kollektív szerződés előírást adhat. A 10/1972. (MÉM É. 12.) MÉM számú utasítás 3/a pontja értelmében pedig a vállalat igazgatójának fokozott figyelemmel kell lennie a hatáskörébe tartozó vezetők munkájának értékelésekor a nyereségprémium összegének a meghatározásánál az adott területen a munkavédelmi előírások megvalósítása érdekében kifejtett tevékenységére, az üzemi balesetek gyakoriságára és 259