Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

súlyosságára, a munkakörülmények javítása érdekében tett intézkedésekre is. Az idézett utasítás 3/c pontja pedig kimondja, hogy az egyéb vezető állású dolgozó munkavédelmi mulasztásával kapcsolatos megvonások mértékét és módját a kollektív szerződésben kell meghatározni. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 23. §-ának (1) bekezdésében írt, a nyereségprémium felosztásának módszerével kapcsolatos megállapítás értelemszerűen magában foglalja azoknak a szabályoknak a körét, amelyek a prémiumcsökkentés vagy megvonás indokaira, annak közlése érvényességi feltételeire, így az írásbeliségre, az indokolási kötelezettségre és az érdekelt dolgozóval történő közlés határidejére vonatkoznak. Ezt az álláspontot támasztja alá a 10/1972. (MÉM É. 12.) MÉM számú utasítás 3 c pontjának a rendelkezése is. Miután tehát a nyereségprémium csökkentésére irányuló munkáltatói intézkedés érvényességére vonatkozó előfeltételeket a kollektív szerződésben kell szabályozni, a munkaügyi bíróság nem dönthetett volna megalapozottan a kollektív szerződés erre vonatkozó rendelkezéseinek a vizsgálata nélkül abban a kérdésben, hogy a felperes jogszerűen csökkentette-e az alperes 1975. évi nyereségprémiumát. Ezt annál kevésbé tehette volna meg, mert a nyereségprémium megvonására vonatkozó 1976 májusi intézkedést a felperes — az alperes szerint — nem is kézbesítette. A munkaügyi bíróságnak tehát az új eljárás során be kell szereznie a felperes kollektív szerződését, a prémiumfeladatot, valamint a felperes vezetője által a nyereségprémium felosztásának módjára vonatkozó intézkedését. Ezeknek az iratoknak az alapján azt kell tisztázni, hogy mely tételesen felsorolt okokra tekintettel kellett vagy lehetett a perbeli időszakban a vezető állású dolgozók nyereségprémiumát csökkenteni, vagy megvonni. Amennyiben a halálos baleset bekövetkezése prémiumcsökkentő feltételként szerepelt az alperes esetében, fel kell deríteni, hogy az mikor következett be, azért az alperest felelősség terhelte-e, továbbá, hogy ez a körülmény az alperes 1975. évi nyereségprémiumát érinthette-e. A munkaügyi bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a már felsorolt vállalati belső szabályok szerint a nyereségprémium-csökkentésnek érvényességi feltétele volt-e a dolgozónak erről határidőn belül történő, indokolással ellátott írásbeli értesítése. A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozott. (M. törv. II. 10 261/1978. sz.) 161. A munkaviszony megszüntetése a prémiumra való jogosultságot csak annyiban érintheti, amennyiben az olyan időpontban történt, amikor a dolgozó a kitűzött prémiumfeladat végrehajtásához még hozzá sem fogott, annak teljesítéséhez nem járult hozzá. A felperes a mezőgazdasági termelőszövetkezet alperes alkalmazásában állt, ágazatvezetői munkakörben dolgozott. A munkaviszonya 1977. május 15 -én — közös megegyezéssel — megszűnt. Ezt megelőzően 1977. március 8-án az alperes vezetősége az 1977. évre prémiumszabályzatot fogadott el, melyben a felperes részére az 1977. évre tervezett telepítés maradéktalan és eredményes elvégzéséért évi bruttó bérének 5%-át tűzte ki célprémium260