Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

munkaügyi vita nem is indítható [9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet I. §-ának (3) bekezdése]. A prémium viszont a munkabér, illetve a díjazás egyéb formája, és a prémiumfeltételek teljesítése esetén a prémiumra a dolgozónak alanyi joga van. Az Mt. 46. §-ának (1) és (2) bekezdése előírja, hogy „a dolgozó által végzett munka bérét és egyéb díjazását egyéni munkateljesítménye, valamint a vállalat eredményes működéséhez való hozzájárulása alapulvételével kell meghatározni. A dolgozóval munkabérének, valamint egyéb díjazásának feltételeit és ezek megváltoztatását előzetesen közölni kell. A megváltoztatásig a korábbi feltételek érvényesek." Az alperes, mint pénzügyi vezető premizált dolgozó volt a jogelőd vállalatnál és ennek a munkáltatónak az igazgatója prémiumfeladatokat határozott meg a számára, teljesítési határidővel. Megállapította egyben a prémiumfeladat teljesítése után járó prémiumösszeget is. Nem volt vitás, hogy az alperes a prémiumfeladatot a megállapított határidőre teljesítette, a prémium kifizetését befolyásoló tényező pedig nem állt fenn. Miután prémiumra a dolgozó akkor jogosult, ha a kitűzött feladatot a megszabott határidőre teljesítette és a kifizetés feltételei egyébként fennállanak, az alperest az 5000 forint összegű prémium megilleti. A peres iratoknál levő és a felperes igazgatója által 1976 augusztusában kiadott levél szerint az igazgató nem prémiumot juttatott a dolgozónak, hanem kifejezetten jutalmat adott, és intézkedését meg is indokolta. Az alperes tehát 4000 forint összegű jutalmat kapott az 1976. év első félévében végzett eredményes munkájáért és nem az általa teljesített prémiumfeladatokért. Ebből a szempontból közömbös, hogy a felperes igazgatója biztosított-e az alperes osztálya számára jutalomkeretet vagy sem, mert a munkavállaló nem tartozik tudni arról, hogy a jutalomazására van-e az igazgatónak bérkerete és kívánja-e őt jutalomban részesíteni. Ez az igazgató mérlegelési körébe tartozik. Tévesen hivatkozott a felperes a keresetében a 10. számú igazgatói utasításban foglaltakra, mert ez a főosztályvezetők jogkörébe utalja a prémium, illetve a jutalmazás elbírálását, míg az alperest nem a főosztályvezető, hanem az utasítást kiadó igazgató részesítette jutalomban. A szóban levő jutalom nem követelhető vissza, mert megadása az eset öszszes körülményénél fogva nem tekinthető díjazás téves kifizetésének [Mt. V. 68. § (1) bekezdés]. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja nem helytálló. (M. törv. II. 10187/1978. sz.) 160. A nyereségprémium csökkentésére irányuló feltételeket a kollektív szerződésben kell szabályozni [7/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 23. §-ának (1) bekezdése, 10/1972. (MÉM É. 12.) MÉM sz. ut. 3/c pontja]. Az alperes 1975-ben a felperes d-i irodájának volt a vezetője. 1975. november 19-én kilépett a felperestől. 1977 decemberében felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben sérelmezte, hogy a felperes igazgatója az 1975. évi nyereségprémiumát 20%-kal csökkentette anélkül, hogy őt erről előzetesen írásban értesítette volna. A munkaügyi döntőbizottság határozatával az alperes kérelmének helyt adott, és arra kötelezte a felperest, hogy az alperes részére járó 1975. évi nyereségprémiumból levont 20%-ot fizesse meg. 258