Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az ellentmondás feloldására a bíróságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia, és ennek során be kell szereznie a felperes munkaszerződését, az alperes által kiadott határozatokat, melyek a jutalékkulcs mértékét meghatározták, továbbá az alperes hatályos kollektív szerződését is. A munkaügyi bíróságnak azt is tisztáznia kell, hogy a 15/1971. (VI. 12.) MüM—BkM számú együttes rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében az egységvezetők és helyetteseik alapbére megállapítása szempontjából az alperes milyen kategóriába tartozik, illetőleg hogy a kollektív szerződés értelmében az alperesnél a vezetők és helyetteseik bértételei kategóriától függetlenek-e vagy sem. A kifejtettekből következik, hogy a munkaügyi bíróság nem elégedhet meg az ellentétes bizonyítékok, illetve állítások észlelésével, hanem meg kell kísérelnie a való tényállás felderítését [Pp. 3. §-ának (1) bekezdése]. (M. törv. II. 10 030/1978. sz.) d) Prémium, nyereségprémium, nyereség jutalom 157. A kollektív szerződés előírhatja, hogy igazolatlan késés és mulasztás esetén az Mt. V. 87. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában megjelölt büntetések, így a prémium megvonása is — a kollektív szerződésben meghatározott mértékben — az igazolatlan késéssel és mulasztással külön intézkedés nélkül együttjárnak [Mt. V. 93. § (4) bekezdése]. A felperesek az alperesnél gáz- és készülékszerelőként állnak alkalmazásban. Az alperes 1976 szeptember végén arról értesítette a felpereseket, hogy az 1976 szeptember hóra járó teljes prémiumukat megvonja, mivel 1976. szeptember 23-án igazolatlanul mulasztottak. A felperesek a prémiumelvonó határozat ellen panasszal éltek a városi közös munkaügyi döntőbizottsághoz és ebben sérelmezték, hogy az alperes az említett munkanapjukat megfelelő alap nélkül minősítette igazolatlannak, mivel ők ezen a napon reggel 7 órától délután 1/2 3 óráig az alperes központjában tartózkodtak anyagelszámolás céljából. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a felperesek panaszát elutasította. Indokaiban megállapította, hogy a felperesek 1976. szeptember 23-án saját hibájukból a délután folyamán nem végeztek munkát és miután az elszámoltatásuk a délelőtt folyamán befejeződött, az alperes prémiumelvonással kapcsolatos intézkedése megalapozott volt. A felperesek ezt követően keresettel fordultak a munkaügyi bírósághoz, és abban részletes bizonyítási indítványt terjesztettek elő igazolatlan mulasztásukkal kapcsolatosan. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetének részben helyt adott, a prémiumelvonó határozatot hatályon kívül helyezte, és arra kötelezte az alperest, hogy a felperesek részére a szeptember havi prémiumot 15 napon belül fizesse ki. A bíróság ítélete indokolásában egyúttal megállapította, hogy a felperesek prémiumelvonását az alperes a kollektív szerződés 45. pontjára hivatkozással állapította meg, holott a kollektív szerződés e rendelkezése törvénysértő. A kollektív szerződésnek ez a pontja ugyanis kimondja: „a tárgyhónapon belül igazolatlan mulasztás esetén a teljes prémium megvonható". Az érvényben levő rendeletek értelmében ugyanis prémiumot megvonni csak fegyelmi úton lehet és a felperesek ellen ez üggyel 254