Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

kapcsolatosan fegyelmi eljárás nem indult. A bíróság egyidejűleg felhívta az alperes képviselőjét a kollektív szerződés e részének 15 napon belül történő korrigálására. Megállapította a bíróság, hogy a felperesek igazolatlan mulasztása továbbra is fennáll, mivel a napi munkaidőt nem töltötték le, engedélyt a távolmaradásra nem kaptak. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 93. §-ának (4) bekezdése szerint a kollektív szerződés előírhatja, hogy az igazolatlan késés és mulasztás esetén a 87. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában megjelölt büntetések — a kollektív szerződésben meghatározott mértékben — az igazolatlan késéssel és mulasztással külön intézkedés nélkül együtt járnak. Erre az esetre a (2) és (3) bekezdésben megjelölt korlátok nem vonatkoznak. Az alperes megyei önálló üzeme 1976. január 7-én adta ki a megyei önálló üzem propán-bután háztartási és közületi szerelőinek és csoportvezetőinek prémiumfeladatát, amely szerint a teljesítmények alapján a prémiumokat havonta értékelik és annak eredményeként havonta fizetik ki. A prémiumszabályzat III. fejezete 2. pontja is tartalmazza a prémiummegvonás feltételeit. Az alperes kollektív szerződése lehetőséget ad a jogszabályi előírás alapján arra, hogy az igazolatlan késés és mulasztás esetén fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül az Mt. V. 87. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt prémiumot meg lehessen vonni. A kollektív szerződésnek ez a rendelkezése a jogszabálynak megfelel, így ezt kellett volna a munkaügyi bíróságnak figyelembe vennie. A munkaügyi bíróság ítélete ugyanakkor megalapozatlan is, mivel a perben perrendszerűen nem tisztázta, hogy a felperesek a kérdéses napon igazolatlanul mulasztottak-e. A felperesek állításuk szerint 1976. szeptember 23-án reggel 7 órakor elszámoltatás végett a központban megjelentek és ott délután 1/2 3 óráig tartózkodtak. A munkaügyi döntőbizottsági eljárás során meghallgatott üzemvezető előadta, hogy a felperesek kötetlen munkaidőben dolgoznak, és ő az I. rendű felperesnek a kérdéses napon délután 1/2 2 órakor gépkocsit biztosított munkavégzés céljából, amelyet azonban nevezett nem vett igénybe és munkát sem végzett azon a napon. A II. rendű felperes mulasztására vonatkozóan a döntőbizottsági eljárásban bizonyítást nem folytattak le és ezért a délutáni távollétének körülményei tisztázatlanok. A felperesek, bár keresetükben részletesen előadták, hogy a kérdéses napon az alperes mulasztása folytán nem tudták munkájukat végezni, mivel a szokásos anyagelszámoltatás délután 1/2 3 óráig tartott, és az anyagátvétel meghiúsulása folytán 1/2 4 órakor hagyták el az alperes raktárát, ezeknek a felperesi állításoknak a tisztázása érdekében a munkaügyi bíróság tanúbizonyítást nem folytatott le. Így iratellenes és megalapozatlan ítélete abban a vonatkozásban, hogy a felperesek igazolatlan mulasztása fennáll, mert a napi munkaidőt nem töltötték le. A munkaügyi bíróságnak ezért többek között vizsgálnia kell, hogy az alperesnél milyen munkaidő beosztással dolgoznak a felperesek, mert ennek a körülménynek a tisztázása elengedhetetlenül szükséges annak a megállapításához, hogy a felperesek egyáltalán megsértették-e a munkaviszonyból folyó kötelezettségüket. (M. törv. II. 10 277/1977. sz.) 255