Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. ítélete indokolásában hivatkozott az alperes előadására, amely szerint a felperest csökkentett alapbérrel kombinált jutalékos bérezési rendszerben foglalkoztatta. Eszerint a felperes munkabére havi 1100 forint, jutaléka pedig 1,1%. Nem fogadta el a felperes állítását, amit az alperes által meghozott és részére kézbesített határozattal igazolt, hogy jutalékkulcsa 2,3%, arra hivatkozva, hogy a felperes jóhiszeműen nem bízhatott a jutalékkulcs felemelésében akkor, amikor ezek országos szinten csökkentek. Elfogadta az alperes állítását arra vonatkozóan is, hogy a felperes alapbérének 1100 forintban történő megállapítása jogszerű. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes panaszában és a keresetében is azt állította, hogy 1975 márciusától jutalékkulcsát az alperes igazgatósági elnöke 1,2%-ban határozta meg, majd az 1976 novemberében meghozott határozatával ezt 1976. október hó 1-től kezdődően 1,1%-kal „megemelte". Részére tehát a bolti forgalom után 1976. október hó 1-től 2,3% jutalék fizetendő. Tévedett az alperes alapbére 1100 forintban történő meghatározásakor, mert a hatályos jogszabály szerint alapbérének alsó határa 1300 forint. A belkereskedelem hálózati dolgozói alapbérének megállapításáról szóló 15/1971. (VI. 12.) MüM—BkM számú együttes rendelet 3. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a hálózati egységeket az egységvezetők és helyetteseik alapbére megállapítása szempontjából kategóriába kell sorolni, míg a (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy azoknak az egységeknek a körét, amelyek vezetőinek, vezetőhelyetteseinek bértételei kategóriától függetlenek, a kollektív szerződésben kell meghatározni. A rendelet 1. számú melléklete tartalmazza a kiskereskedelem hálózati dolgozóinak bértáblázatát, tehát nemcsak az üzletvezetőkét, hanem a bolti eladókét is. A jutalékrendszerről kiadott 2/1972. (II. 19.) BkM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a forgalomtól függő állománycsoportba tartozó hálózati dolgozókat jutalékrendszerben kell foglalkoztatni, a 3. § (1) bekezdése a vállalat hatáskörébe utalja annak eldöntését, hogy a jutalékrendszer fajtái közül melyiket alkalmazza. így bevezetésre kerülhet: „— tiszta jutalékrendszer, — csökkentett alapbérrel, fogyasztási, értékesítő és beszerzési szövetkezeteknél fix bérrel (továbbiakban csökkentett alapbérrel) kombinált jutalékrendszer, — alapbérrel kombinált jutalékrendszer, vagy — jutalékátalány". E jogszabály 17. §-a értelmében az egységenként alkalmazott jutalékrendszereket a kollektív szerződésben kell meghatározni. A Pp. 355. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaügyi bíróság az ügyet az iratok és — ha jelen vannak — a felek meghallgatása alapján bírálja el. Ha azonban a tényállást nem látja tisztázottnak, bizonyítást rendel el. Az adott esetben a felperes azt állította, hogy a már hivatkozott jogszabály szerint alapbérének alsó határa 1300 forint, az alperes által megállapított 1100 forint helyett és jutalékkulcsát az alperes felemelte 2,3%-ra. Az alperes arra hivatkozott, hogy a hatályban levő jogszabály alkalmazásával a felperes munkabérét csökkentett alapbérrel kombinált jutalékrendszerben határozta meg 253