Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

próbája, a készülékek felszerelése és javítása. Munkájukat áram alatt levő készülékeken végzik, s így a munkaidejük több mint egyharmada részét sugárártalmas munkakörben töltik el. Az alperes 1972-ben az I. rendű és II. rendű felpereseket a 62-es fizetési kategóriába és a 2-es munkakörülményi fokozatba, a III. rendű felperest pedig az 52-es fizetési kategóriába és a 2-es munkakörülményi fokozatba sorolta be. A felperesek a besorolás előtt és után is megkapták még a 30%-os sugárártalmi pótlékot. A vállalat 1976. január 1. napján hatályba lépett és az 1976—80-as évekre szóló kollektív szerződése 5. §-ának 31. pontja szerint „a röntgen sugárártalomnak kitett munkakörökben, ha a dolgozó esetenként napi 3 óránál hoszszabb időt tölt ilyen munkahelyen 10%, rendszeresen 3 óránál hosszabb foglalkoztatás esetén 30% pótlék jár. A sugárpótlék csak az l-es munkakörülmény! fokozatú besorolás mellett folyósítható". A vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet 7. §-ának (4) bekezdése értelmében „e rendelet alapján a fizikai és nem fizikai foglalkozásúak besorolását felül kell vizsgálni és a rendelet előírásainak megfelelően kell megállapítani". A (3) bekezdés pedig akként intézkedett, hogy „a rendelet végrehajtásáról — az ágazati végrehajtási rendeletek figyelembevételével — a kollektív szerződésben, illetve a Munkaügyi Szabályzatban kell rendelkezni". Arra figyelemmel, hogy a rendelet mellékletét képező és a munkakörülményi fokozat meghatározásához mellékelt táblázat szerint az egészségügyi ártalomnak kitett munkahelyeken normális erőkifejtés mellett dolgozó személyeket a 2-es munkakörülményi fokozatba kell besorolni, a kollektív szerződés 1977. évi felülvizsgálata alkalmával a vállalat OB-titkára javasolta a kollektív szerződés 5. §-a 31. pontjának a munkakörülményi fokozatba való besorolásra vonatkozó részében való módosítását. A kollektív szerződés e rendelkezésének módosítására azonban nem került sor. Ezért az alperes 1977 májusában a felperesek munkaszerződését — a 30% sugárártalmi pótlék érintetlenül hagyásával — úgy módosította, hogy az I. és II. rendű felpereseket 16 forint változatlan órabérrel a 6l-es fizetési kategóriába és az l-es munkakörülményi fokozatba, a III. rendű felperest pedig az 51-es fizetési kategóriába változatlan 13,90 forint órabérrel az l-es munkakörülményi fokozatba sorolta vissza. A felperesek a munkaszerződés módosítását azzal a jogfenntartással írták alá, hogy a besorolás ellen a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordulnak, mert álláspontjuk szerint az alperesnek a munkakörülményi fokozat megváltoztatására törvényes lehetősége nincs. A felperesek felülvizsgálati kérelmét a vállalati munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította. A felperesek a határozat ellen benyújtott keresetükben az l-es munkakörülményi fokozatba való besorolásuk megváltoztatását és a 2-es munkakörülményi fokozatba való besorolásukat kérték. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Döntését lényegében azzal indokolta, hogy a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet 7. §-a (3) bekezdésének rendelkezése folytán a felperesek besorolására nézve a kollektív szerződés rendelkezése az irányadó, s 5. §-ának 31. pontja szerint sugárpótlék csak az l-es munkakörülményi fokozatba besorolt dolgozókat illeti meg. Mivel a felperesek 30% sugárpótlékban része245