Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

sülnek, őket az alperes helytállóan sorolta be az l-es munkakörülményi fokozatba. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A vállalati dolgozók alapbérénk megállapításáról szóló 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat köteles a fizikai foglalkozású dolgozókat és az általuk ellátott munkaköröket és munkákat e rendelet l-es számú mellékletében foglaltak figyelembevételével minősíteni, s ennek alapján a 2-es számú melléklet szerinti bércsoportba besorolni. A rendelet l-es számú mellékletének a munkakörülményi fokozat meghatározására szolgáló táblázata szerint az egészségügyi ártalomnak kitett munkakörülmények között dolgozókat — normális erőkifejtést igénylő munkavégzés esetén — a 2-es munkakörülményi fokozatba kell besorolni. Miután a per irataihoz becsatolt munkaköri leírások szerint a felperesek naponta több órán át röntgensugárzást előállító és üzembehelyezett készülékeken, vagyis egészségügyi ártalomnak kitett munkahelyen végzik a munkájukat a bíróságnak a felpereseket a munkakörülményi fokozat szempontjából a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet l-es számú mellékletének megfelelően a 2-es fokozatba kellett volna besorolnia. A per irataiból ugyanis megállapítható, hogy az alperes a felpereseket az l-es munkakörülményi fokozatba azért sorolta vissza, mert a kollektív szerződés 5. §-ának 31. pontja sugárpótlék fizetését csak az l-es munkakörülményi fokozatba sorolt, sugárártalomnak kitett munkakörben dolgozók részére teszi lehetővé. A kollektív szerződésnek ez a rendelkezése utóbb ellentétessé vált a 16/ 1976. (XII. 11.) MüM számú rendeletnek a munkakörülményi fokozat megállapítására vonatkozó rendelkezésével, hiszen egyrészt e jogszabályi rendelkezés szerint az l-es munkakörülményi fokozatba a normális erőkifejtéssel kedvező munkakörülmények között dolgozó személyek sorolhatók, másrészt pedig a sugárártalomnak kitett munkakörben dolgozók csak a 2-es vagy a 3-as munkakörülményi fokozatba sorolhatók be. Az Mt. 8. § (3) bekezdése szerint a kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó más szabálytól csak annyiban térhet el, amennyiben ez megengedi. A sugárártalomnak, vagyis az egészségügyi ártalomnak kitett munkakörben dolgozóknak az l-es munkakörülményi fokozatba való besorolását a 16/ 1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet nem teszi lehetővé. Ezért a vállalat kollektív szerződésének ez utóbbi rendelkezése jogszabályba ütközik, ezért érvénytelen. Mivel a munkaügyi bíróság a felsoroltakat figyelmen kívül hagyta, ítélete törvénysértő. (M.törv. I. 10 296/1978. sz.) 152. Besorolással kapcsolatos munkaügyi vitában a vitát eldöntő szerv jogosult azt is vizsgálni, hogy a dolgozó személyében fennállnak-e a bérügyi rendelkezésekben megállapított, az adott munkakörbe történő besorolásra előírt feltételek [12/1976. (IX. 9.) EüM sz. rendelet, 3/1977. (VIII. 19.) EüM— MüM sz. rendelet III., VI. sz. melléklete]. A felperes 1977 januártól áll az alperes intézmény alkalmazásában, mint üzemorvosi asszisztens. 1967-ben általános betegápoló, 1970-ben műtős aszszisztens képesítést szerzett. 246