Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

nem nyújtó érettségivel (középiskolai végzettséggel) és a munkakör betölté­séhez szükséges, a jogszabályban vagy a kollektív szerződésben előírt kö­zépfokú szakvizsgával rendelkeznek. Azokat az ügyintézőket pedig, akik technikusi oklevéllel vagy érettségivel és a jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú szakvizsgá­val rendelkeznek, a III. fokozatba kell sorolni. A R. 6. számú melléklete rendelkezik a központi, funkcionális szervek ál­tal rendezett tanfolyamok minősítéséről a nem fizikai dolgozók kategóriába sorolása szempontjából. Ez a melléklet egyebek között tételesen felsorolja azokat a tanfolyamokat, amelyek szakvizsgáit — amennyiben azok elvég­zését külön jogszabály vagy kollektív szerződés a munkakör betöltése felté­teleként írja elő — a szóban levő dolgozók besorolása szempontjából felső­fokúként kell figyelembe venni. A perben azt az elvi kérdést kellett elbírálni, hogy az említett melléklet­ben közölt szabálynak mi a helyes értelme. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint abban az esetben, ha jogszabály vagy kollektív szerződés a munkakör betöltésének feltételeként olyan kö­zépfokú tanfolyamon szerzett szakvizsgát kíván meg, amelyet a R. 6. számú melléklete felsőfokúnak minősít, és a dolgozó ezt a szakvizsgát letette: a dol­gozót — feltéve, hogy az egyéb besorolási feltételeknek is megfelel — a III. fokozatba kell besorolni. A melléklet ugyanis a benne felsorolt, s a központi funkcionális szervek által rendezett középfokú tanfolyamok szakvizsgái esetére — ezek tananya­gaira és a képzés szintjére figyelemmel — félreérthetetlenül kötelezővé te­szi a felsőfokú szakvizsgákra irányadó magasabb besorolást. A vázolt értelmezésen nem változtat a körülmény, hogy az említett mel­léklet a felsőfokúnak minősülő tanfolyamokat tartalmazó felsorolásban nemcsak egyes középfokú tanfolyamokat, illetve egyes olyan tanfolyamo­kat említ meg, amelyek elnevezéséből azok fokozata nem tűnik ki (pl. a mér­legképes könyvelői tanfolyam), hanem felsorolja azokat a felsőfokú tanfo­lyamokat is, amelyek minden átminősítés nélkül is felsőfokúak. A jogalko­tót ugyanis ebben nyilván az az igény vezette, hogy a mellékletben a köz­ponti, funkcionális szervek felsőfokú és felsőfokúnak minősülő tanfolyamai­nak teljes körét felölelje. Az adott esetben nem kétséges — és erre keresetében maga a felperes is hivatkozott —, hogy az alperes munkakörének betöltéséhez a felperesnél irányadó vállalati szabály a középfokú tervgazdasági és beruházási tanfo­lyam elvégzését is kötelezően előírta. E tanfolyam elvégzésére egyébként a felek tanulmányi szerződést is kötöttek. Mivel az alperes a R. 6. számú mel­lékletében megjelölt Országos Tervhivatal által rendezett középfokú tanfo­lyamot elvégezte, a szükséges szakvizsgát letette, és minthogy ez a vizsga a kifejtettek szerint felsőfokúnak minősül, a Legfelsőbb Bíróság a munka­ügyi bíróság ítéletét érdemben helytállónak találta. (M. törv. II. 10 198/ 1978. sz.) 151. Sugárártalomnak kitett munkakörben dolgozók csak a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendeletnek a 2. vagy 3. munkakörülményei fokozatába so­rolhatók be. A felperesek az alperes alkalmazásában állnak, elektroműszerészek. Fel­adatuk a kísérleti és prototípus röntgengenerátorok laboratóriumi mérése, 244

Next

/
Oldalképek
Tartalom