Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

meg jogszabályellenesen, nem volt szabályszerűn megalakítva vagy kizárt sz;emély vett részt a döntés meghozatalában. E körülmények egyike sem forgott fenn, így a munkaügyi bíróságnak — okfejtésének megfelelően — a munkaügyi döntőbizottság határozatát meg kellett volna változtatnia. Ezzel ellentétes álláspontja téves és érdemi döntése jogszabályt sért. (M. törv. II. 10 240/1977. sz.) 148. A termelésirányító jellegű munkakört önállóan, de osztályszervezeten belül ellátó dolgozót ügyintézőnek kell besorolni akkor is, ha korábban magasabb kategóriába sorolták be [Mt. 24. § (l)bek., 16/1976. (XII. 11.) MüM sz. r. 4.§(1) bek., 5. § (1) bek., 7. § (4) bek.]. A felperes 1947. január 1-től különböző munkakörökben dolgozik az alperesi vállalatnál. 1974. január 1. napjától a termelési és technikai osztálynál bútorlap gyártáság vezetői munkakörbe került. Ezzel egyidejűleg a termelésirányítók A/4/II. kategóriájába sorolta be az alperes. Az 1977. július 28-án kelt értesítésével — 1977. július 1. napjától — az alperes a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendeletre, illetve a kollektív szerződés rendelkezéseire figyelemmel a felperes besorolását a jelenlegi munkakörének változatlanul hagyása mellett megváltoztatta. Üj besorolása: műszaki, forgalmi, áruforgalmi, gazdasági ügyintéző C/III/5. kategória; ezzel egyidőben alapbére 4100 forintról 4400 forintra emelkedett. Az alperes intézkedése ellen a felperes panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd annak elutasító határozata ellen keresetet terjesztett a munkaügyi bíróság elé. A keresetben a besorolási értesítés hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy munkaköre, feladata nem változott, mégis visszasorolta őt az alperes vezetői munkakörből ügyintézői munkakörbe. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott, lényegében azzal az indokolással, hogy a felperes besorolási feltételei nem változtak. Munkakörét és feladatkörét tekintve az üzemvezetővel és helyettesekkel egyenértékű munkakört tölt be, ezért a korábbi besorolása a felhívott MüM rendeletnek megfelelő. Utalt arra, hogy a kollektív szerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely e rendelettel ellentétes. A bíróság álláspontja szerint is az alperes a besorolással a felperest egyoldalúan alacsonyabb munkakörbe helyezte, ezért az intézkedés az Mt. 24. -ának (1) bekezdésével ellentétes. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a besorolási rendszerek gyakorlati alkalmazását, illetve a bértételeket és az azokba történő besorolás feltételeit központilag kialakított általános és kötelező előírások szabják meg. Ezeknek az általános szabályoknak a figyelembevételével állapítják meg az ágazati miniszterek az irányításuk alá tartozó vállalatokra, intézményekre stb. vonatkozó besorolási előírásokat, a bértételeket és az azokba történő besorolás feltételeit, ami minden munkáltatóra kötelező jellegű. A felperesre vonatkozó bértételeket és az azokba történő besorolás feltételeit a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet állapította meg, amelynek 4. §-a (1) bekezdésében és 5. §-a (1) bekezdésében foglaltak szerint a vállalati dolgozók besorolásáról és alapbéréről e rendelet 5. számú mellékletében foglalt bértételek alapján a kollektív szerződésben, illetve a munkaügyi sza239