Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás nem alapos. Az adott munkaügyi vita során abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a különböző munkaköröket betöltő havidíjas dolgozók munkaszüneti napra járó díjazása tekintetében tehető-e megkülönböztetés. Ennek eldöntésénél a következőkből kell kiindulni. Az Mt. 41. §-ának (2) bekezdése szerint „a dolgozónak a Minisztertanács által meghatározott munkaszüneti napokon nem kell munkát végeznie, és az emiatt kiesett munkaidőre átlagkeresete megilleti". A 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban „az Mt. 41. §-a (2) bekezdésében említett díjazást a havidíjas dolgozók munkabére magában foglalja". Az említett jogszabályok nem tesznek különbséget a különböző munkaköröket betöltő havidíjas dolgozók munkaszüneti napra járó díjazása tekintetében. Ebből viszont okszerűen következik, hogy a havidíjas tehergépkocsivezető felperes igénye sem terjedhet túl a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése által meghatározott kereten. Egyébként a gépjárművezetők munkafeltételeinek és munkabérének megállapításáról szóló 16/1971. (VII. MüM—KPM számú együttes rendelet sem tartalmaz az előzőekben felsorolt általános rendelkezésektől eltérő szabályozást. (M. törv. II. 10 436/1976. sz., BH 1977/11. szám 515.) 138. A tervteljesítés mértékétől függő teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozó a tervteljesítésben történt lemaradás és az annak következményeként alkalmazott személyi alapbércsökkentés esetén nem követelheti a munkavégzésnek a vállalat hibájából történt elmaradására hivatkozva a munkabérének kiegészítését, ha a csökkentett személyi alapbére elérte az állásidőre a kollektív szerződés szerint járó díjazás összegét [Mt. 45. § (1) bek., Mt. V. 62. § (2) bek., 7/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 6. §]. Az alperesek a felperes által üzemeltetett gépkocsijavító szerviz dolgozói, teljesítménybérben dolgoznak. Az 1976. évi III. negyedévben az alperesek az előírt normát nem teljesítették, és ennek elmaradása miatt a felperes az alperesek munkabéréből különböző összegeket vont le az 1976—1980. évekre kötött kollektív szerződés 12. pontjára hivatkozva. Az alperesek panasza alapján a munkaügyi döntőbizottság kötelezte a felperest a levonás 50%-ának visszafizetésére. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felek keresetet terjesztettek elő a munkaügyi bírósághoz. A felperes a keresetében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának a megváltoztatását és intézkedése hatályban tartását. Arra hivatkozott, hogy a normamegállapítás miatt az érintett dolgozók nem éltek kifogással. Az alperesek a keresetükben a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását azzal az indokolással kérték, hogy a felperes a terv teljesítéséhez szükséges feltételeket nem biztosította, mert megfelelő helyiség, szerszám nem állott a rendelkezésükre. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a kereseteket elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes a munka végzéséhez szükséges szerszámokról nem gondoskodott. Az alperesek részéről is voltak mulasztások, amelyek a tervteljesítés lemaradását okozták. így végül a bíró224