Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ság arra a következtetésre jutott, hogy „a kb. 50%-os tervlemaradás a vál­lalat mulasztásának a következménye". A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 45. §-ának (1) bekezdése szerint a munkabér megállapításának alapjául szolgáló bértételeket, bérpótlékokat, az alkalmazható bérrendsze­reket, az egyéb díjazások szabályait, továbbá a teljesítménykövetelmények megállapításának módját a munkaviszonyra vonatkozó szabályok határoz­zák meg. Az Mt. V. 62. §-ának (2) bekezdése értelmében a dolgozók egyes csoport­jaira vonatkozó bérrendszereket, bérformákat és a munka díjazásának egyéb feltételeit a kollektív szerződés határozza meg. A felperes a munkások munkabérét teljesítmény-bérrendszerben hatá­rozta meg az 1976—1980-as évekre megkötött kollektív szerződés I. részé­nek 12. pontjában. Eszerint a dolgozó feladata „1 közvetlen órára jutó mun­kadíj árbevétel teljesítése, illetve túlteljesítése. Túlteljesítése esetén mozgó­bérre 70 000 forintot tartalékolunk. A feladat 100%-os teljesítése esetén a személyi besorolás szerint munkabér fizetendő, 100%-tól minden 1% túltel­jesítése esetén 0,5%-os, 110 és 120% közötti teljesítés esetén minden 1% 0,3%-os bérnövekedéssel jár a tárgyidőszakra megállapított terv felett. 100% alatt minden 1%-os lemaradás 1% személyi alapbér-csökkenéssel jár együtt 90%-ig." Az alpereseket a teljesítménycsökkenésük folytán a besorolás szerinti alapbérüknek csak 90%-a illette meg. Az alperesek a felperes hibájául rótták fel a teljesítménycsökkenésükkel kapcsolatos munkabérveszteségüket, hivatkozva a munkaszervezés hiányos­ságaira. A munkabérüknek ez okból a teljes személyi alapbérükre való ki­egészítésére — a levonás hatálytalanítására — azonban az alperesek nem tarthatnak igényt, mert a vállalat kollektív szerződésének 17. pontja szerint a vállalat oldaláról felmerült okból történt munkavégzési lehetetlenülés ese­tén a dolgozókat csak személyi órabérük 90%-a illeti meg. A felperes kol­lektív szerződésének e rendelkezése a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 6. §-án alapszik. Az alpereseket tehát a felperes közreható magatartása ese­tén sem illette volna meg az előzőek szerintinél magasabb összegű munka­bér. (M. törv. II. 10 287/1977. sz., BH 1978/5. szám 220.) 139. Bérfejlesztés végrehajtása során az érintett dolgozók egész tevé­kenységét, munkához való viszonyát, magatartását mérlegelni kell. A bér­fejlesztés a munkafegyelem megszilárdításának egyik hatásos eszköze, ezért figyelemmel kell lenni arra is, hogy az érintett dolgozó fegyelmi büntetés hatálya alatt áll-e. A felperes 1972 óta dolgozik az alperes szállítási üzemében segédmunkás­ként. 1976 decemberében fegyelmi vétséget követett el. Emiatt az alperes fe­gyelmi határozattal kizárta, hogy a felperes az 1977. év első félévében akár rendszeres, akár célprémiumot kaphasson. A fegyelmi határozat panasz hiá­nyában jogerőre emelkedett. A felperes az 1977. évben panaszt nyújtott be a munkaügyi döntőbizott­sághoz, amelyben azt sérelmezte, hogy az alperes az említett fegyelmi bün­tetésre hivatkozva kizárta az 1977. évi bérfejlesztésből is. Erre tekintettel az általa elkövetett vétségért lényegében kettős fegyelmi büntetést kapott. 225

Next

/
Oldalképek
Tartalom