Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A továbbiakban a munkaügyi bíróságnak azt a kérdést kell tisztáznia, hogy a felperest a döntőbizottság határozatának időpontjától szeptember 22-ig terjedő időszakra milyen összegű átlagkereset illeti meg. Ezt az időszakot tekintve ugyanis a felperest elvileg már elhelyezkedési kötelezettség terhelte. Ezzel kapcsolatban a munkaügyi bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az alperes mely időpontban küldte vissza a felperesnek a munkakönyvét. Az alperesnek a munkakönyvet az ügy előzményeire, a feltűnően súlyos jogsértésre tekintettel az 1976. augusztus 4-én kelt válaszlevéllél egyidejűleg, de legkésőbb a döntőbizottsági határozat meghozatalának napjáig a felperes részére vissza kellett volna küldenie annak érdekében, hogy a felperes elhelyezkedési kötelezettségének eleget tudjon tenni. Ha a vizsgálat eredményeként az nyerne megállapítást, hogy az alperes a felperes munkakönyvét szeptember 22-ig nem küldte vissza, a felperest elhelyezkedési kötelezettség nem terhelte, és átlagkeresete eddig az időpontig ugyancsak teljes egészében megilleti. Ha viszont a felperes a munkakönyvét az alperestől még szeptember 22-e előtt visszakapta, a munkakönyv kézhezvételének napjától kezdődően azt is fel kell deríteni, hogy a felperes eleget tett-e elhelyezkedési kötelezettségének, ennek során milyen összegű keresetet szerzett, illetőleg mennyit kereshetett volna, ha elhelyezkedési kötelezettségének eleget tett volna. (M. törv. II. 10 342/1977. sz.) 127. A dolgozót elhelyezkedési kötelezettség általában addig az időpontig nem terheli, amíg a körülményekre tekintettel kellő alappal remélheti munkaviszonya gyors helyreállítását (MK 15. sz. állásfoglalás). A felperes az alperes alkalmazásában áll, gépkocsivezető. Az alperes szövetkezet elnöke a felperes munkaviszonyát felmondta. A felmondást az Mt. 26. § (2) bekezdésére utalva nem indokolta. A felperes a felmondás ellen panasszal élt és egyben a felmondás indokainak közlését kérte. Az utóbbi kérésnek a munkáltató csak a döntőbizottsági eljárás során tett eleget. Az alperes mellett működő szövetkezeti döntőbizottság határozatával a panaszt elutasította. A felperes az elutasító határozat ellen — anak megváltoztatása érdekében — keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Munkaviszonyának helyreállítását és a kiesett időre járó átlagkeresetének megfizetését kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. A szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperes munkaviszonyát helyreállította. Kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében továbbra is foglalkoztassa. A felperesnek a kiesett munkabér megtérítésére irányuló keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes a felperes kérése ellenére nem tett kellő időben eleget a felmondásra vonatkozó indokolási kötelezettségének, ezért a munkaviszonyt helyreállította. A felperes viszont nem tett eleget az elhelyezkedési — kárenyhítési — kötelezettségének, ezért a kiesett időre a munkabérre nem tarthat igényt. Az ítéletének az elmaradt munkabér fizetésére irányuló keresetet elutasító része ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg s ennek 211