Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)
33. §-ának (3) bekezdése alapján a felperes munkaviszonyát helyreállította „és a 2 hónapra ugyanezen rendelet (1) bekezdése alapján elrendelte az 50°/o-os alapbér kifizetését 2300 forint összegben". Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytálló a munkaügyi bíróság álláspontja abban a tekintetben, hogy a kocsmában italozás közbeni beszélgetések nem alkalmasak a munkaviszonyt érintő kérdések megtárgyalására. A vállalati vezetők és a dolgozók ilyen helyen és helyzetben tett nyilatkozatai általában nem tekinthetők érvényes jognyilatkozatoknak. Az adott esetben azonban ennél többről van szó. Azt a tényt a munkaügyi bíróság is megállapíthatónak találta a bizonyítás anyaga alapján, hogy a felperes és a területi igazgatóság vezetői (igazgató, helyettese) tárgyaltak a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről, márpedig a felperes kezdeményezése alapján. Azt, hogy a felperes szándéka elhatározott volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor az igazgatóhelyettes közölte vele, hogy a kérelem teljesítésére ő nem jogosult, akkor május 16-án felkereste E. I. igazgatót is és kérte a hozzájárulását a munkaviszonya megszüntetéséhez. Ezen túlmenően a május 18-i átadóleltárt követően a munkahelyén már meg sem jelent és a munkakönyve birtokában új munkaviszony létesítése után járt el, ami végül is június 18-án valósult meg. A munkaviszony helyreállítása az alperesre nézve méltánytalan volt azért is, mert a felperes az alapbérét 1976. március 10-től május 20-ig is úgy vette fel, hogy a leltárfelvételen és az átadásán túlmenően lényegében munkát nem végzett az alperes részére, figyelemmel arra, hogy az alperes ún. „előrecsúsztatásos" rendszerben kívánta biztosítani a szezon idejére a szükséges munkaerőt. (M. törv. I. 10 062/1977. sz., BH 1977/11. szám. 513.) 123. A dolgozó egészségének közvetlen és súlyos veszélyeztetése nemcsak fizikai, hanem pszichikai veszélyeztetés is lehet, aminek alapján jogosult munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntetni [Mt. 30. § (2) bekezdése]. Az alperes a felperes adócsoportjának volt a főelőadója. Az alperes és közvetlen főnöke, a csoportvezető között 1975 nyarán megromlott a viszony. Ez megállapítható többek között az 1975 júliusában felvett meghallgatási jegyzőkönyvből is. Az alperes meghallgatására a csoportvezető kezdeményezése alapján került sor, az alperes fegyelmezetlen magatartásával, viselkedésével és az általa végzett munkával kapcsolatban. E jegyzőkönyv szerint az alperes a következő nyilatkozatot tette: „Dr. S. et-nő szubjektív megítélése miatt új munkahelyet fogok keresni. .. Tudomásul veszem azt a tényt, hogy akit dr. S. et-nő magával szemben ellenségesnek vél elképzelni, nem maradhat a pénzügyi osztály dolgozója, attól függetlenül, hogy ki hány éve dolgozott itt. Ezért időközben több helyre beadtam az önéletrajzomat, és a lehető legrövidebb időn belül el kívánok menni az osztályról... Tisztelettel kérem, hogy vagy a megyei tanácson belül szíveskedjenek lehetőség szerint más helyre áthelyezni, vagy ameddig itt vagyok, más elvtárs adja ki a munkát és ellenőrizze, mert ilyen körülmények között képtelen vagyok együtt dolgozni a csoportvezetőmmel." 202