Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ségének a munkaviszony fenntartásával összefüggő közvetlen veszélyeztetésére is utalnak. Ilyen körülmények között a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a szakértőt az egyéb bizonyítékokkal nem mindenben egybehangzó és önmagában sem kellően határozott szakvélemény kiegészítésére, annak egyértelművé tételére hívta volna fel, ennek nem kielégítő eredménye esetén pedig elrendelte volna a véleménynek az Egészségügyi Tudományos Tanáccsal történő felülvizsgálatát. A munkaügyi bíróság csak ezt követően kerülhetett volna abba a helyzetbe, hogy a felperes keresetének alapossága felől megnyugtatóan dönthessen. (M. törv. II. 10 132/1976. sz., BH 1977/4. szám 173.) 122. A dolgozónak a felmondását szóban közlő nyilatkozata érvényességének megállapításánál jelentősége van annak is, hogy a nyilatkozatát hol és milyen körülmények között tette meg (Mt. 26. §). A felek 1976. március 10-én munkaszerződést kötöttek az alperes egyik szabadkasszás egységének vezetésére havi 2300 forint alapbér és jutalék mellett. 1976 március és április hónapokban, sőt május első harmadában a felperes munkát nem végzett, mert csak május 13—14-én volt az átadó leltár. Már a leltározás időszakában a felperes elégedetlenségét juttatta kifejezésre. A leltár befejezése után május 14-én a vonaton összetalálkozott D. Gy. területi helyettes igazgatóval, akivel közölte, hogy az átvett üzletet nem kívánja vezetni, egyrészt mert a beosztottakkal nem tud együtt dolgozni, másrészt mert eredetileg nagyobb üzletről volt szó. D. Gy. vállalta, hogy a felmondást továbbítja az illetékes E. I. igazgatónak. Május 16-án egy büfében felkereste E. I. igazgatót is a felperes, aki előtt a korábbiakat megismételte. Az igazgató tudomásul vette a felperes közlését. A felperessel közölték, hogy május 18-án lesz az átadó leltár. Ez meg is történt, majd május 20-án az alperes megszüntette a felperes munkaviszonyát és részére postai úton megküldte a munkakönyvét „murikaviszony megszűnt" bejegyzéssel. A felperes 1976. június 18-án helyezkedett el. A felperes a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt nyújtott be panaszt és az elmaradt munkabér megtérítését, a munkakönyvi bejegyzés időpontjának módosítását kérte. A munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasította. A felperes a keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a panaszában foglalt kérelmének megfelelő ítélet hozatalát kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest, hogy a felperes munkaviszonyát 1976. június 18-ig állítsa helyre és fizessen ki a részére 2300 forint munkabért, valamint javítsa ki a munkakönyvi bejegyzést is úgy, hogy munkaviszonya 1976. június 17-én szűnt meg. Az ítélet indokolása szerint az egység átvétele után „különböző kocsmákban, italozás közben a felperes és vezetői között nézeteltérés támadt". Az itt elhangzott nyilatkozatokat a bíróság érvényes jognyilatkozatnak nem fogadta el, ennek folytán a felperes munkaviszonyának megszüntetését az alperes részéről jogellenesnek tekintette, az Mt. V. 201