Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

vényes képviselőjének) a bejelentése alapján a kiemeltek szerinti szükséges intézkedést haladéktalanul megteszi, a dolgozó ennek ellenére azonnali hatályú kilépéssel munkaviszonyát megszünteti, a dolgozónak az azonnali hatályú kilépése joggal való visszaélésnek minősülne, ami pedig az Mt. 2. §-ának (1) bekezdése szerint tilos. Az ilyen kilépés jogtalan kilépésnek minősül. (MK 12. számú állásfoglalás.) 121. A munkaviszonynak a dolgozó részéről azonnali hatállyal történt megszüntetése indokoltságával kapcsolatos vita esetén a munkaügyi bíróságnak fel kell derítenie azokat a tényeket, amelyek jelentősek annak megítélésénél, hogy a munkaviszony további fenntartása a dolgozó életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti [Pp. 3., 164. §, Mt. 30. § (2) bek.]. A felperes 1973. november 1-től kezdődően állott munkaviszonyban az alperesnél. Munkahelye és különösen csoportvezetője iránt ellenérzés alakult ki benne, amely mindinkább fokozódott. Ez ahhoz vezetett, hogy 1975. május 26-tól július 31-ig „kimerülés" miatt táppénzes állományba került. Betegállománya előtt és alatt más állás után érdeklődött, mert úgy érezte, hogy betegségét a kialakult munkahelyi légkör okozta. Mivel régebbi munkáltatója 1975. augusztus 1-től munkát tudott volna biztosítani a részére, július elején az igazgatójának telefonon bejelentette a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos elhatározását, majd július 15-én — az Mt. 30. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással — írásban is felmondta a munkaviszonyát. Az alperes kirendeltség vezetője július 25-én kelt levelében a felmondást tudomásul vette, de közölte, hogy csak a felmondási idő letöltésével — 1975. október 15-ével — hajlandó a munkaviszonyt megszüntetni. A felperes ezt a kérdést meg kívánta beszélni az alperes igazgatójával és ezért autóbusszal T.-re utazott. Útközben — az esetleges vitáktól félve — rosszul lett, és miután az orvos elsősegélyben részesítette, mentővel a városi tanács kórházának neuropszichiátriai osztályára, kivizsgálása után pedig haza szállították. Ilyen előzmények után a felperes július 31-én megszüntette az alperessel fennálló munkaviszonyát, mivel úgy érezte, hogy a további munkavégzést egészségileg már nem viselné el. Amióta új munkahelyét elfoglalta, egészségi állapotára nincs semmiféle panasza. A felperes augusztus 6-án a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult és kérte, hogy a munkakönyvébe bevezetett „kilépett" bejegyzést, a „munkaviszonya megszűnt" bejegyzésre javítsák ki. A munkaügyi döntőbizottság a felperes panaszát elutasította. Ezért a munkaügyi bírósághoz fordult keresettel. Kérelmét azzal indokolta, hogy betegsége összefügg a volt munkahelyén kialakult munkahelyi légkörrel és munkaviszonyát — orvosi javaslatra — egészségi állapotának helyreállítása érdekében szüntette meg. Az eljáró bíróság — orvosszakértő meghallgatása után — arra a következtetésre jutott, hogy bár orvosi szempontból a munkahelyváltoztatás indokolt volt, az nem állapítható meg, hogy a munkaviszonynak a felmondási idő leteltéig történő folytatása közvetlen életveszélyt jelentett volna a felperesre. Előfordulhatott volna, hogy a rosszullétek fokozódnak, vagy gyakoribbakká válnak, mindezek azonban csak feltételezések. A szakértői véleményre tekintettel nincs kellő alap annak megállapítására, hogy a felperes egészségét az alperessel fennállott munkaviszony közvetlenül is veszélyeztette volna. Utalt arra, hogy a dolgozó munkaviszonyának azonnali hatállyal való meg199