Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A munkaügyi bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha vizsgálja a felperes munkakörének jellegét, továbbá iskolai, esetleges szakmai képzettségét, azt, hogy az alperesnél fennálló munkaviszonyát megelőzően más munkáltatónál milyen munkaköröket töltött be, illetve egészségi állapota milyen természetű munkák elvégzésére teszi alkalmassá. Csak ezeknek a tényeknek az ismeretében lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy azokban a munkakörökben amelyekben lehetősége nyílott az elhelyezkedésre, a felperestől elvárható volt-e a munkavállalás (M. törv. II. 10 211/1977. sz., BH 1978/2. szám 90.) 116. A csökkent munkaképességű dolgozókra vonatkozó felmondási tilalom szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a dolgozó egészségromlása összefüggésben van-e a vállalatnál végzett munkájával [1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM sz. r. l.,10. §]. A felperes 1975. január 17-től fűtő és karbantartó munkakörben dolgozott az alperes áruháza területén határozatlan időre szóló alkalmazásban. Az alperes igazgatóságának elnöke az 1976. január 19-én kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése alapján felmondta. Minthogy a munkaviszony egy évnél rövidebb idő óta állott fenn, a felperes pedig indokolást sem kért, ezért a felmondás az Mt. 26. §-a (2) bekezdésének megfelelően indokolást nem tartalmazott. A felperes a felmondás miatt panaszt emelt a munkaügyi döntőbizottságnál, majd az azt elutasító határozat ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a munkaügyi döntőbizottsági határozat megváltoztatására és a felmondás hatályon kívül helyezésére irányult. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a felmondás közlésekor nem állott az Mt. V. 26. §-ának b) pontjában írt felmondási tilalom hatálya alatt, és minthogy a felmondás indokolását a felperes a munkaügyi vita, majd a munkaügyi per folyamán sem kérte, az alperessel egy évnél rövidebb időn át fennállott munkaviszonyának felmondással való megszüntetése nem volt jogellenes. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen az ügyész perújítási kérelmet terjesztett elő. A perújításnak a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megszabott okául arra hivatkozott, hogy a munkaügyi bíróság sem a felperes csökkent munkaképességére utaló orvosi véleményt, seem a munkaképességének 50%-os mértékű csökkenését megállapító társadalombiztosítási eljárás anyagát az alapeljárása során nem bírálta el. Márpedig e bizonyítékok — elbírálásuk esetén — a módosított és kiegészített 1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM sz. együttes rendelet 10. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott felmondási tilalomra figyelemmel a felperesre kedvezőbb határozatot eredményezhettek volna. A munkaügyi bíróság ítéletével a perújítási kérelemmel megtámadott ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolásként megállapította, hogy az 1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM sz. együttes rendelet 10. §-ának (1) bekezdése a) pontjában meghatározott felmondási tilalom azért nem érvényesülhet a csökkent munkaképességű felperes esetében, mert a felperes nem az alperessel fennállott munkaviszony keretében felmerült okból vált a teljes értékű munka végzésére alkalmatlanná. Márpedig a felhívott együttes rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében ez a felmondási tilalom 190