Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A felperes a keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának meg­változtatását kérte és fenntartotta a panaszában előadottakat. A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróságnak az a feladata, hogy az igazság kiderítésére törekedjék. Evégett a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítást kell elrendelnie a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett. Felmondás hatályon kívül helyezése iránti perben az Mt. 29. §-ában fog­laltak alapján a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felmondás a meg­szabott módon történt-e, nem ütközik-e jogszabályi tilalomba vagy korlá­tozásba, és a felmondásban megjelölt ok valós-e vagy sem. A felek nyilatkozata szerint a felperes 1975. február 28-ig keresőképte­len beteg volt. Emiatt az Mt. V. 26. §-a b) pontjának alkalmazásával a mun­kaügyi bíróságnak azt kellett volna megállapítania, hogy az alperes által 1975. január 30-án kiadott felmondás jogszabálysértő és azt hatályon kívül kellett volna helyeznie. Az alperes által meghozott felmondási határozat jogszabályi tilalomba üt­közésén nem változtat a munkáltató 1975. március 6-án hozott, a felmon­dási időt és a munkaviszony megszűnésének időpontját módosító közlése sem, mert ez a határozat az 1975. január 20-án kiadott felmondást fenntart­ja. Az Mt. V. 28. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a 26—27. §-okban fel­sorolt felmondási tilalmak és korlátozások fennállása szempontjából a fel­mondás közlésének időpontja az irányadó. Az Mt. V. 28. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Mt. V. 26. §-ában felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások — többek között — az öregségi teljes nyugdíjra jogosult dolgozóra nem vonatkoznak, de miután a felperes csak résznyugdíjra lett volna jogosult, a felmondási korlátozás meg­állapítható. A munkaügyi bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja téves. (M. törv. II. 10 378/1975. sz., BH 1976/12. szám 561.) 115. LA jogszabályi tilalomba vagy korlátozásba ütköző felmondást nem teszi érvényessé, ha a vállalat utóbb egyoldalú jognyilatkozattal a felmon­dási idő kezdetéül olyan időpontot jelöl meg, amikor a dolgozó védettsége már nem állt fenn (Mt. 26., 29. §, Mt. V. 26., 28. §, MK 87. sz. állásfoglalás). II. Munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a munkaügyi dön­tőbizottság határozatának meghozataláig a dolgozót nem terheli elhelyezke­dési kötelezettség, ha sérelme orvoslására az előírt határidőn belül fordult panasszal a munkaügyi döntőbizottsághoz (Mt. V. 33. §, MK 15. sz. állás­foglalás). III. A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén annak eldöntésénél, hogy a dolgozótól milyen munkakörben volt elvárható az elhelyezkedés, a dolgozónak a vállalatnál betöltött munkaköre jellegére, iskolai és szakmai képzettségére, korábbi munkaköreire, valamint arra kell tekintettel lenni, hogy egészségi állapota milyen természetű munkák elvégzésére teszi alkal­massá (Mt. V. 33. §, MK 15. sz. állásfoglalás). A felperes 1975. december 16. napján lépett az alperes alkalmazásába. Munkaköri feladatait az 1975. december 29-én kelt munkaköri leírás tartal­mazta, amely szerint munkaköre a közüzemi berendezések ellenőrzése, s munkáját a vállalat energetikusának irányítása mellett köteles végezni. 187

Next

/
Oldalképek
Tartalom