Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

gyakorolt, illetve közérdekű észrevételeket, bejelentéseket tett a vállalat munkájával kapcsolatban. Ezért körültekintő és mindenre kiterjedő vizsgálatot kellett volna lefolytatnia a bíróságnak arra vonatkozóan, hogy az alperes részéről a munkaviszony megszüntetése nem volt-e az Mt. 2. §-ába ütköző joggyakorlás — vagyis hogy nem volt-e az a joggal való visszaélés. Amennyiben ez lenne megállapítható a bizonyítási eljárás során, a bíróságnak a felmondást az Mt. 29. §-a alapján hatálytalanítani kell. (M. törv. I. 10 014/1978. sz.) b) A munkaviszonyból folyó igény érvényesítésének határideje, elévülése 3. Az üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre, egyéb üzemi eredetű egészségromlásra) alapított járadékigény elévülését illetően különböztetni kell a keresetveszteségben mutatkozó károsodás egymástól viszonylag elkülönülő fő szakaszai között. Ennek megfelelően önálló igénynek kell tekinteni a járadék összegének meghatározása szempontjából irányadó átlagkereset és a táppénz, az átlagkereset és a baleset folytán csökkent kereset, valamint az átlagkereset és rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti folyamatosan fennálló igényt. Az említett önállósuló igények az elévülés szempontjából egységesek, azokon belül az elévülési idő nem az egyes havi járadékrészletek esedékessé válásától kezdődik, hanem az első esetben a keresőképtelen állapotba (táppénzes állományba) kerülés napjától, a második esetben attól az időponttól, amikor a baleset folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés (illetőleg munkaképtelenség) első ízben vezetett keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra, végül a harmadik esetben a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától. II. Ha az üzemi balesettel (foglalkozási megbetegedéssel) okozati összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő járadékigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani. I. Az elévülési idő akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé, vagyis jogi eszközökkel kikényszeríthetővé válik. A kártérítési követelés a kár bekövetkezésének időpontjában válik esedékessé, ezért az elévülési időt is ettől az időponttól kezdődően kell számítani. A dolgozó egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről szóló és a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel kiegészített 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet (R.) 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében ha a jövedelemkiesés tartós jellegű, általában havi járadékot kell megállapítani. Mivel a járadék nem más, mint a kár sajátos jellegére tekintettel időszakonként fizetendő kártérítés, a kártérítési követelés elévülésének szabályai a járadékigény elévülésére is megfelelően irányadók. Ennélfogva a járadékigény elévülése akkor kezdődik, amikor a baleset (foglalkozási megbetegedés) folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés, illetőleg munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra. 14