Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre) alapított járadékigény elévülését illetően azonban — a munkaviszony sajátosságaira tekintettel — különböztetni kell a keresetveszteségben mutatkozó károsodás egymástól viszonylag elkülönülő három fő szakasza között. Ennek megfelelően önálló igénynek kell tekinteni a járadék összegének meghatározása szempontjából irányadó átlagkereset és a táppénz, az átlagkereset és a baleset folytán csökkent kereset, valamint a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti folyamatosan fennálló igényt. Az említett önállósuló igények az elévülés szempontjából egységesek. Azokon belül tehát az elévülési idő nem az egyes havi járadékrészletek esedékessé válásától kezdődik, hanem az első esetben a keresőképtelenség (táppénzes állományba kerülés) napjától, a második esetben attól az időponttól, amikor a baleset (foglalkozási megbetegedés) folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés (illetőleg munkaképtelenség) első ízben vezet keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra, végül a harmadik esetben a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától. II. Előfordul, hogy a sérelemből — az említett fő szakaszokon belül vagy azoktól függetlenül — több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő járadékigény származik. (Pl. az üzemi balesetet, folgalkozási megbetegedést szenvedett dolgozó munkaképességét visszanyerve eredeti munkakörében munkába áll, utóbb azonban ugyanabból a balesetből, foglalkozási megbetegedésből eredően ismét táppénzes állományba kerül.) Ezeknek a járadékigényeknek az elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától, külön-külön kell számítani. Az ily módon elkülönülő igények valamelyikének elévülése — ehhez képest — nem érinti a később keletkező követelés elévülését. Hasonló a helyzet a fő szakaszoktól független hozzátartozói járadékigény esetében [R. 7. §-ának (1) bekezdése]. Ha a dolgozó a balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó táppénzes állományának megszűnése után korábbi munkakörét nem láthatja el, emiatt könnyebb munkakörbe kerül és keresete is állandó jelleggel lényegesen csökken, a munkakör megváltoztatásával kapcsolatos járadékigény elévülése változatlanul akkor kezdődik, amikor a munkaképesség-csökkenés első ízben vezet keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra. Ha azonban a dolgozónak az újabb munkakörbe kerülésével egyidejűleg egyáltalán nincs vagy olyan jelentéktelen a keresetvesztesége, amely miatt okszerűen nem érvényesíti igényét, később azonban egészségi állapotának romlása vagy más ok folytán számottevő kára keletkezik, az igénynek az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési ideje ettől a későbbi időponttól kezd el folyni. Ha pedig a dolgozónak már volt keresetvesztesége, azt azonban — annak idején — természetes eredetű egészségromlással hozták összefüggésbe, utóbb viszont orvosilag kimutatható, hogy a kár üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre) vezethető vissza, a károsodás és az okozati összefüggés későbbi megállapítása között eltelt időszakot az elévülés nyugvására vezető, vagyis olyan időszaknak kell tekinteni, amely alatt a jogosult menthető okból nem érvényesítette igényét. Ebből következően az okozati kapcsolat megállapítását követő hat hónapon belül a jogosult akkor is érvényesítheti az igényét, ha az elévülési idő 15