Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

2. Ha a vállalat felmondása a bírálat jogával élő vagy közérdekű bejelentést tevő dolgozóval szemben megtorlást céloz, azt nem lehet a jog rendeltetésszerű gyakorlásának tartani, szemben áll az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel [Mt. 2. § (1) bek.].1 A felperest 1975. április 15-től rendész munkakörben foglalkoztatta az alperes. A munkaviszonyt 1977. május 28-án kelt határozatával az alperes felmondta a rendészi munka területén történő átszervezésre hivatkozással. A felperes az alperesi intézkedés ellen panasszal fordult a döntőbizottsághoz, majd ennek elutasító határozata ellen keresetet terjesztett a munkaügyi bíróság elé, keresetében munkaviszonya helyreállítását kérte. Tagadta, hogy a felmondási ok a valóságnak megfelelne. Azt állította, hogy az alperes megtorlásként mondta fel a munkaviszonyt, mivel a vezetők társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekményeit felfedte. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felmondás az alperes részéről a jogszabályban meghatározott módon történt. Utalt arra, hogy a felperes alkalmazásakor kilenc erdészeti üzemből állt a gazdaság, és négy erdészeti üzemnél nem volt önálló rendész. Jelenleg hét erdészeti üzem működik és az egyik kislétszámú műszaki erdészet kivételével minden egységnél önálló rendész dolgozik, ezen kívül társadalmi tulajdon védelmi aktívahálózat is működik. Ennek alapján a bíróság minden kétséget kizáróan megállapíthatónak találta az átszervezés szükségességét, mivel a gazdaság központjában a rendészet vezető mellett a felperes által betöltött rendészeti munkakör feleslegessé vált. Elfogadta döntése kialakításánál a tanúként meghallgatott igazgató nyilatkozatát annak bizonyítására, hogy a felmondás célja nem személyi bosszú eredménye, és hogy a bírálatot gyakorló felperes írásbeli jelentései a felmondással nem hozhatók összefüggésbe. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A bíróságnak a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint az a feladata, hogy az igazság kiderítésére törekedjék. Ebből a célból hivatalból tisztáznia kell a tényállást, és bizonyítást kell felvennie. [Pp. 355. § (2) bekezdés.] Adott esetben a munkaügyi bíróság e feladatának nem tett megfelelően eleget. Az alperes állította, a felperes pedig tagadta, hogy az átszervezés a vállalati eredményesség fokozása érdekében jött létre. Az alperes állításával ellentétben — amit meggyőző módon nem tudott bizonyítani —, a felperes csatolta az általa a gazdálkodás hiányosságaira utaló jelentéseit, beadványait, ezen kívül tanúkat jelentett be, akiknek meghallgatását azért kérte, hogy bizonyítsák: munkaviszonyát bejelentései miatt szüntették meg. A bíróság azonban a felperes által bejelentett valamennyi tanút nem hallgatta meg. Nemcsak az eljárásjogi rendelkezéseket hagyta figyelmen kívül az eljáró bíróság, de nem vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalása IV. pontjának megfelelően azt sem, hogy a felperes a felmondás jogát társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolta-e. Az ugyanis kitűnik a peranyagból, hogy a felperes munkája közben bírálatot 1 A közérdekű bejelentést tevő védelmével kapcsolatban lásd még az 1977. évi 1. tv. 14. §-ának (1) bekezdését is. 13