Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

rint a kézbesítést követő tizenöt napon belül kell előterjeszteni a panaszt a munkaviszony megszüntetése tárgyában tett intézkedés ellen. E rendelkezésekből következik, hogy a dolgozónak a felmondás indokainak közlése iránti kérelmét a panasz benyújtására nyitva álló határidőn belül kell előterjesztenie, mert ha a felmondás e határidő eltelte következtében hatályossá vált, az indokok közlése iránt utóbb előterjesztett kérelme és a vállalat arra adott válasza a felmondás érvényességét már nem érinti. Ha azonban a felmondás érvényességének kérdésével kapcsolatban munkaügyi vita indult, a dolgozó a felmondás indokainak közlése iránti kérelmet — mivel a jogszabály e kérelem előterjesztésére határidőt nem állapít meg —, a munkaügyi vita jogerős befejezéséig előterjesztheti. Arra vonatkozóan, hogy a vállalat mennyi időn belül köteles közölni a felmondás indokait, a jogszabály ugyancsak nem állapít meg határidőt. A felek együttműködési kötelezettségéből [Mt. 2. § (2) bek.] következik azonban, hogy a vállalat a dolgozó kérelmének, amelyben a felmondás indokainak közlését kérte, a körülményekhez képest a legrövidebb időn belül köteles eleget tenni, és a vállalat késedelme alapul szolgálhat arra, hogy a dolgozó a panasz benyújtására megállapított határidő elmulasztása esetén a késedelmét az Mt. V. 107. §-ának (2) bekezdése alapján kimentse. Ha pedig a felmondás érvényességével kapcsolatban munkaügyi vita indult, a vállalat annak az eljárásnak a tartama alatt tehet joghatályosan eleget a közlési kötelezettségének, amely eljárásban a dolgozó a felmondás indokainak közlése iránti kérelmét előterjesztette. II. Az Mt. 29. §-ának rendelkezése szerint a dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történik. Ha jogszabály rendelkezése értelmében a felmondás indokolása mellőzhető és a vállalat nem indokolta meg a felmondást, a dolgozó annak hatálytalanítását azon az alapon kérheti, hogy a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy nem a jogszabályban előírt módon történt. Előfordulhat azonban, hogy a dolgozó olyan esetben is, amikor a felmondás indokolása nem kötelező, nem az utóbbi megjelölt valamely ok miatt, hanem azért indít munkaügyi vitát a felmondás hatálytalanítása iránt, mert a felmondást méltánytalannak tartja. Ilyen esetben a dolgozó panaszát — arra az általános jogelvre tekintettel, hogy a felek nyilatkozatait nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe venni — egyben a felmondás indokainak közlése iránti kérelemnek kell tekinteni és a munkaügyi döntőbizottságnak a vállalatot fel kell hívnia az indokolási kötelezettség teljesítésére. A továbbiakban pedig azt kell vizsgálnia a döntőbizottságnak, hogy a vállalat által utóbb megjelölt felmondási ok megfelel-e a valóságnak, és hogy ehhez képest kellő alapja van-e a felmondásnak. III. Az Mt. 26. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból, valamint a felmondási nyilatkozat egységességéből következik, hogy a vállalatnak a felmondás indokait is írásban kell közölnie a dolgozóval. Ez arra az esetre is vonatkozik, amikor a felmondás és indokainak közlése időbelileg elkülönül, és a vállalat — a jogszabály adta lehetőséggel élve — csak utóbb, a dolgozónak a felmondás közlését követően előterjesztett kérelmére közli a felmondás indokait. 147