Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az alperesnek ez ellen az újabb intézkedése ellen a felperes panasszal fordult a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, és kérte a felmondás hatálytalanítását. A döntőbizottság a panaszt elutasította, ezért a felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. Keresetében a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, munkaviszonya helyreállítását, valamint eredeti munkakörébe történő visszahelyezését kérte. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. ítéletét azzal indokolta, hogy a felek között létrejött munkaszerződés érvényességi kelléke az volt, hogy az alperes felügyeleti szerve a szakképesítés megszerzéséhez halasztást engedélyezzen. Mivel az alkalmazáskor adott engedélyt a felügyeleti szerv 1976. január 22-én visszavonta, az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a munkaszerződést felmondással megszüntette. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében az Mt.-ben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A joggal való visszaélés tilos. Kimondja azt is a jogszabály, hogy aki jogával visszaélt, az ezért alkalmazott felelősségrevonáson felül viselni tartozik a visszaélés elhárításának következményeit is. Az adott esetben a per adatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a munkáltatói jogait jogellenesen gyakorolta, tehát visszaélt jogaival, amikor azért kívánt mindenképpen megszabadulni a felperestől, mert az alkotmányos jogával élve, olyan bejelentést tett, amelynek célja a munkafegyelem megszilárdítása, a munkahelyi légkör javítása volt. A felmondási jog lehetősége nem szolgálhat eszközül arra, hogy a helytálló kritikát gyakorló dolgozó munka nélkül maradjon. Márpedig az alperes maga is elismerte a döntőbizottsághoz írt feljegyzésében, hogy a felperes részéről tett bejelentés „részben" megalapozott, mégis a bejelentőnek mondta fel a munkaviszonyát ahelyett, hogy a bejelentés alapos kivizsgálása után a fegyelmezetlen dolgozóval szemben járt volna el. A joggal való visszaélés tényét támasztja alá az az alperesi magatartás is, hogy fél év alatt háromszor mondta fel a felperes munkaviszonyát és annak ellenére, hogy az első két felmondást a bíróság hatálytalanította, nem volt hajlandó a felperest eredeti munkakörében foglalkoztatni, bár erre a bírósági ítéletek kötelezték. A per anyagából az is kitűnik, hogy az alperes vállalat igazgatójának jogsértő törekvését, a joggal való visszaélést az alperes felügyeleti szerve is támogatta, mert bár tudomása volt az alperesnek a felperessel szemben tett intézkedéseiről, végülis a törvénytelen eljárás „törvényesítése" céljából visszavonta a felperes részére a képesítés megszerzésére adott, 1980. december 31-ig érvényes engedélyt. A visszavonás indokolása egyben alátámasztja azt a törekvést is, hogy a felügyeleti szerv segíteni kívánta a törvénytelen intézkedések eredményeként kialakult helyzet mielőbbi — az alperes kívánságának megfelelő — lezárását. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az a körülmény, amely szerint a felperes a jogi egyetem első évfolyamát eredményesen elvégezte, nem zárja ki azt, hogy az engedélyezett határidőig — 1980. december 31-ig — megszerezze a munkaköréhez szükséges képesítést is. (M. törv. 1.10 416/1976. sz., BH 1977/9. szám 400.) 12