Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

b) Az Mt. 26. §-a (3) és (4) bekezdésének szabályai, illetve az ezek alapján kibocsátott rendelkezések a dolgozó munkához való jogának védelmében s a méltányosság messzemenő figyelembevételével széles körben tiltják és korlátozzák, illetve megfelelő feltételekhez kötik a vállalati felmondást. Nem teszi azonban lehetővé a törvénykönyv az említett tiltó, illetve korlátozó szabályokba nem ütköző felmondás megtámadását a vázolt körön kívül eső méltányossági szempontok alapján, mert ez a jogbiztonsággal nem férne össze. A jogszerű vállalati felmondást tehát pusztán az eset méltányosságot igénylő körülményei alapján nem lehet hatálytalanítani. A jogbiztonság követelményeiből az is következik, hogy a felmondási ok vizsgálata nem jogosítja fel a munkaügyi vitát elbíráló szervet arra, hogy a vállalat vezetésének a körébe tartozó olyan kérdések eldöntésébe is beavatkozzék, amelyek a munkaügyi vita keretein kívül esnek. Olyan felmondás esetén például, amelynek indokolása arra hivatkozik, hogy a vállalatnál történt átszervezés miatt a dolgozó munkaköre megszűnt, a munkaügyi vitában nem lehet vizsgálni, hogy a megtörtént átszervezés célszerű volt-e, illetve, hogy a vállalat miért az érintett dolgozó munkaviszonyát mondta fel s miért nem valamely azonos munkakört betöltő munkatársának viszonyát szüntette meg. A fentiek mindemellett nem érintik a vállalat szakszervezeti szervének azt a jogát, hogy az Mt. 14. §-a (3) bekezdésének rendelkezése alapján kifogást emeljen a felmondás ellen, így különösen, ha úgy találja, hogy a felmondás — az esetből fakadó méltánytalanság miatt — sérti a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot. II. A vállalati felmondásnak az I. részben vázolt tartalmi követelményeken felül alaki kelléke, hogy a felmondást a dolgozóval írásban kell közölni, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. A törvénynek ezekkel az alakiságokkal az a célja, hogy a dolgozó a felmondás vele történt közlése után nyomban megismerhesse és ellenőrizhesse azokat az okokat, amelyekre a vállalat a felmondást alapítja és ennek eredményéhez képest módja legyen a felmondás indokolását vitatnia, illetve cáfolni is. A szóban levő alaki kellékek nélkül közölt felmondás esetén a dolgozónak minderre nem lenne lehetősége, s ezért a törvény 29. §-a alapján a felmondást a dolgozó panaszára e kellékek bármelyike hiányában hatálytalanítani kell, mert a felmondás nem a megszabott módon történt. A gyakorlat főként arra vonatkozólag igényli az eligazítást, hogy mit jelent a vállalat által közölt felmondási ok világosságának követelménye. A törvény fenti céljához képest a vállalati felmondás abban az esetben fejezi ki világosan a felmondás okát, ha a felmondásban a vállalat megjelölte azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a vállalat a felmondást alapította. Nem az a lényeges tehát, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e vagy összefoglaló meghatározást használ, hanem hogy a felmondás okaként közöltekből megállapítható legyen: miért nincs a. vállalatnál szükség a továbbiakban a dolgozó munkájára. Világos tehát pl. az az indokolás is, amelyben a vállalat pontosan leírja, hogy a dolgozót egymást rövid időközönként követő három alkalommal a munkaidő alatt italos állapotban találták, de világos a pusztán azt rögzító indokolás is, hogy a dolgozó a munkaidő alatt rendszeresen italozott. Nem világos a fentiekhez képest az az indokolás, amely nem öleli fel azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a dolgozó mun139