Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)
26. §-a értelmében ugyanis magánmunkáltató a munkaviszony megszűnésének módjaként „kilépett" bejegyzést nem tehet. Minthogy a felperes társasház magánmunkáltatónak minősül, ezért a felperes még abban a feltételezett esetben sem alkalmazhatott volna a munkaviszony megszűnésének módjaként a „munkaviszony megszűnt" bejegyzéstől eltérő, más munkakönyvi bejegyzést az alperes munkakönyvében, ha erre az előbbiek során felhívott MüM számú rendelet 12. §-a (3) bekezdésének a)—d) pontjai egyébként lehetőséget nyújtanának. Mivel tehát a munkaügyi döntőbizottság határozatának a felperest a „kilépett" munkakönyvi bejegyzés helyett „munkaviszony megszűnt" bejegyzés alkalmazására kötelező része az anyagi munkajog szabályainak érdemben megfelelő volt, jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a felperes keresete e részének is helytadó ítéleti döntést hozott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság jogerős ítéletének azt a részét, amelylyel a munkaügyi döntőbizottság határozatának a munkakönyvi bejegyzésre, a munkaviszony megszűnésének módjára vonatkozó részét is megváltoztatta — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét e körben elutasította. (M. törv. I. 10 301/1977. sz.) 81. Tartozás MIL-lapon való feltüntetésének csak a jogszabályokban meghatározott esetben van helye [18/1976. (XII. 18.) MüM sz. rendelet 1. § (1) bekezdése, Vht. 139. § c) és j) pont]. A felperes 1975. augusztus 16-tól az alperes 2. számú Üzemegységével létesített munkaviszonyt, ahol 1976. május 16-ig dolgozott. Ezt követően 1976. július hó 8-ig az 5. számú Üzemegységnél végzett munkát, s itt autószerelő munkakörben dolgozott. 1973. szeptember 1-től a Közlekedési és Távközlési Főiskola autógépészeti tagozatának volt a hallgatója. A vállalat 2. üzemegysége 1975. október 17-én tanulmányi szerződést kötött a felperessel, amelynek lényeges tartalma szerint a felperes vállalta, hogy a már említett főiskolán a tanulmányait folytatja, azt előreláthatólag 1977 októberében befejezi és a tanulmányok befejezése után annyi ideig marad a vállalatnál, amennyi időtartamra a tanulmányi kedvezményt megkapta. Ezzel szemben az alperes kötelezettséget vállalt a tanulmányi kedvezmények, nevezetesen a tanulmányi munkaidő-kedvezmény, a tanulmányi szabadság és ennek idejére az átlagkeresete biztosítására. Az alperes a tanulmányi szerződésben foglaltakat a 2. számú üzemegységtől átvállalta. A felperes 1977. augusztus 31-én munkaviszonyát szeptember 1-ére felmondta és kérte az alperest, hogy a felmondási idő letöltésétől tekintsen el. A felperes munkaviszonya 1977. szeptember 1-én megszűnt. Üj munkáltatójához az alperes munkavállalói igazolási lap helyesbítést küldött, amelyen 11 973 forint tartozást tüntetett fel. Ennek a levonását megkezdték. A felperes felülvizsgálati kérelmében az alperes által kiadott munkavállalói igazolási lap visszavonását kérte, mert a munkaviszonya megszűnésekor kiadott igazoláson tartozása nem volt és csak annyi tanulmányi szabadságot vett ki, amennyit a jogszabály biztosított. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a kérelmet elutasította. A felperes a határozatot keresettel támadta meg, ebben a 11 973 forint megfizetése alól történő mentesítését kérte, lényegében arra hivatkozva, hogy ennek az összegnek a megfizetésére nem szólították fel. 135