Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes szerződésszegést követett el, amikor a munkaviszonyát felmondta, ezért nem látott lehetőséget a MIL-lapon feltüntetett tartozás törlésének az elrendelésére. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytállóan foglalt állást a munkaügyi bíróság, amikor megállapította, hogy az alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a munkavállalói igazolási lap kitöltését megelőzően felhívta volna a felperest a tanulmányi kedvezmények értékének megfizetésére. Ezt meghaladóan azonban a jogi okfejtése nem helytálló. A munkaügyi bíróságnak elsődlegesen a felperes felülvizsgálati kérelmében és keresetlevelében érvényesített azt a kérdést kellett volna megvizsgálnia, és elbírálnia, hogy a tartozás feltüntetésének a MIL-lapon helye volt-e vagy sem. A felperes keresetében ugyanis a tartozásnak a munkavállalói igazolási lapra történt feljegyzését sérelmezte, azzal a megjegyzéssel, hogy visszafizetésre kötelező határozatot nem kapott, így „törvényt sértett a vállalat". A munkavállalói igazolási lap kiállításáról a 18/1976. (XII. 18.) MüM számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdése intézkedik. Eszerint a vállalatoknak a munkaviszony megszűnése esetén a munkakönyvvel együtt a dolgozó részére ki kell adni a munkavállalói igazolási lapot. Ugyanezen rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az igazolási lapon feltüntetett tartozást, előleget, kártérítést stb. az új vállalat köteles a dolgozó munkabéréből levonni és a nyomtatvány ,,B" oldalán az átutalandó rovatban feltüntetett címzett részére átutalni. A 4. § pedig akként rendelkezik, hogy ,,az 1. és 3. §-ok szerinti kötelezettségeit megszegő vállalat az előző vállalattal, illetőleg hitelezővel szemben készfizető kezesként felel a dolgozót terhelő tartozásoknak azoknak a részleteiért, amelyeket ennek folytán nem vontak le". Az Mt. 49. §-ának (3) bekezdése a dolgozónak a munkabérhez való alapvető jogát oltalmazza és a munkabérből a hozzájárulása nélkül történő levonások ellen ad védelmet. Ez a szabály irányadó a Vht. 154. §-a értelmében a munkaviszony megszűnése esetén a munkavállalói igazolási lap kiállításánál is. A megjelölt jogszabályi rendelkezések egybevetéséből megállapítható, hogy a munkavállalói igazolási lapnak a dolgozó munkabéréből történő levonás szempontjából végrehajtást foganatosító szerepe van. Ugyanezt tartalmazza az Mt. V. 69. §-a, amely szerint a munkabérből való levonásokra a bírósági végrehajtás szabályait kell alkalmazni. A Vht. 135. §-ának (2) bekezdése értelmében a tartozásnak a munkabérből való levonására a Vht. szabályait kell alkalmazni abban az esetben is, ha a levonás nem bírósági végrehajtás útján, hanem a munkáltató által közvetlenül — bírósági (hatósági) határozat nélkül — történt. A Vht. akként irányadó, a munkabérből való levonásra vonatkozó rendelkezései nemcsak azt határozzák meg, hogy a különböző jogcímeken történő levonások milyen mértékig terjedhetnek és hogy az egyes levonásokat milyen sorrendben kell teljesíteni, hanem azt is, hogy milyen feltételek megléte esetén lehet helye levonásnak. A Vht. 140. §-ának (4) bekezdésében és 139. §-ában foglaltak, valamint egyes munkajogi rendelkezések [Mt. V. 68. §-ának (2) bekezdése, Mt. 61. §-ának (2) bekezdése] egybevetéséből következik, hogy megtérítésre kötelező jogerős határozat nélkül a dolgozónak 136