Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint a dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjának kezdetétől kérelmére — orvosi vélemény alapján — állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni. Az e rendelkezés alapján ideiglenesen áthelyezett dolgozó nő keresete nem lehet kevesebb, mint amennyi előző átlagkeresete volt. A felperes a táppénzes állományának megszűnése után az újból munkába állításakor nem fordult olyan — orvosi igazolással alátámasztott — kérelemmel az alpereshez, amelyben egészségügyi szempontból számára alkalmasabb munkakörbe való áthelyezését kérte. Amikor később vita keletkezett a felperes és az alperes között abban a kérdésében, hogy a felperest az újabb munkakörében megilleti-e a korábbi munkakörében elért átlagkereset, a felperes bemutatott ugyan — a periratok között fel nem lelhető — orvosi igazolást az alperesnek, ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy áthelyezésére nem a kérelmére és nem orvosi vélemény alapján került sor. Az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése a terhes nő kérelmére történt és orvosi véleményen alapuló ideiglenes áthelyezés esetén teszi kötelezővé a munkáltató számára a terhes nő új mnukakörében a korábbi átlagkereset folyósítását. Ez azonban nem zárja ki, hogy a munkáltató önkéntesen, tehát a terhes nő kifejezetten erre irányuló kérelme nélkül is eleget tegyen e kötelezettségének, amennyiben valóban fennáll ilyen kötelezettsége, mert indokolt a terhes nőnek egészségügyi szempontból megfelelő más munkakörbe való áthelyezése. Minthogy az áthelyezésre okul szolgáló objektív körülmények ez esetben is ugyanazok, mint a kérelemre történő áthelyezés esetén, a munkáltatónak ilyen esetben is a korábbi munkakörében elért átlagkeresetet kell fizetnie az áthelyezett dolgozónak. Ez utóbbi esetben a korábbi munkakörben elért átlagkeresetre való jogosultság szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a munkáltató áthelyezésre irányuló szándékának kialakításában milyen körülmények játszottak szerepet: a terhes nő egészségének védelme, vagy attól -teljesen független vállalati szempontok. Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha azt vizsgálja: egészségügyi szempontból indokolt volt-e a felperesnek pénztárosi munkakörből más munkakörbe való áthelyezése és új munkaköre e szempontból számára megfelelő volt-e. E feltételek fennállása esetén jogos a felperes igénye az áthelyezés előtti átlagkeresete és az új munkakörében folyósított személyi alapbére különbözetére. Amennyiben bizonyítás alapján a felperesnek az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdésére alapított igénye nem bizonyulna megalapozottnak, mindez nem zárja ki a keresetbe vett követelésének jogosságát, minthogy a bíróságot a kérelem jogcímének megjelölése nem köti, a fél által előadott kérelmet a bíróság nem alakszerű megjelölése, hanem a tartalma szerint veszi figyelembe [Pp. 3. § (1) bekezdése], A per eddig rendelkezésre álló adataiból nem lehet megállapítani, hogy a felperes más munkakörbe történt beosztása az alperes részéről az Mt. 35. §-ának (1) vagy (2) bekezdésén alapuló intézkedés volt-e. Az alperesnek az az előadása, amely szerint a felperest „átirányította" más munkára, arra enged következtetni, hogy a felperes más munkakörbe történt beosztását átmeneti, ideiglenes jellegűnek tekintette. Ez esetben pedig az Mt. 35. §-ának 129