Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

iskola utolsó tanulmányi évének befejezése, érettségi vizsga esetén pedig az érettségi bizonyítvány kelte, illetve szakmunkásvizsga esetén a szakmunkásbizonyítvány kelte. Felsőfokú — főiskolai, egyetemi — tanulmányok esetén az említett határidő az utolsó tanulmányi év befejezését követő utolsó vizsga (államvizsga) letételének napjától, illetve az erről szóló oklevél keltétől vagy egyébként a hallgatói jogállás megszűnésével veszi kezdetét. A 3/1967. (I. 29.) Korm. számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése alapján gyermekgondozási segélyre jogosult az a dolgozó nő, aki bármely iskola (tanintézet) nappali tagozatán végzett tanulmányok befejezését követően 90 napon belül munkaviszonyt vagy ipari szövetkezeti tagsági viszonyt létesít és fennállásának javára az e rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában megszabott feltételek is (a napi munkaideje legalább 6 óra és igénybe veszi a gyermek gondozása célját szolgáló fizetés nélküli szabadságot). Az állásfoglalás rendelkező része — az egységes értelmezés érdekében — részletesen megállapítja, hogy a tanulmányok befejezése az egyes oktatási formák körén belül milyen időpontban történik. A felsőfokú tanulmányok esetében mindemellett — a helyes értelmezés szerint — nemcsak a tanulmányok befejezését, de az egyetemi, illetve felsőiskolai hallgatói minőség megszűnését követő nappal is megkezdődik az a 90 napi határidő, amelyen belül a munkaviszony vagy ipari szövetkezeti tagsági viszony létesítése a gyermekgondozási segélyre való jogosultságot biztosítja. A hallgatói jogállás megszűnését a 3/1969. (VII. 4.) MM számú rendelet 55. §-a és a 14/1970. (XI. 10.) MM számú rendelet 28. §-a határozza meg. (MK 101. számú állásfoglalás.) 73. Állami gondozott gyermek nevelését vállaló és ellátó dolgozó nőt is megilleti fizetett szabadnap [6/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 18/C. §]. Az alperes, aki a felperes alkalmazásában áll 1972 márciusától neveli az állami gondozásban levő kiskorú V. É.-t. Az alperes kérelemmel fordult a felpereshez, hogy a részére évente két fizetett szabadnapot biztosítson. Az üzem vezetője a kérelmét elutasította. A munkaügyi döntőbizottság az alperes panasza alapján a felperest két fizetett szabadnap kiadására kötelezte. A felperes munkáltató a döntőbizottság határozatát keresettel támadta meg. A keresetlevelében arra hivatkozva kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, hogy a 12/1973. (XII. 23.) MüM sz. rendelet 1. §-a értelmében csak a dolgozó anyákat és a gyermeküket egyedül nevelő apákat illeti meg a vitatott szabadnap kedvezménye. Tekintettel arra, hogy az alperes állami gondozott gyermeket nevel díjazás ellenében, ezért őt a kedvezmény nem illeti meg. A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperes kérelmét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a munkaidő és a pihenőidő egyes kérdéseiről szóló, a 12/1973. (XII. 23.) MüM sz. rendelettel kiegészített 6/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 18/C. §-ában foglalt szabályozás nem teszi lehetővé az állami gondozott gyermek után az állami támogatáson túlmenő egyéb kedvezmény biztosítását. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. 125