Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A munkaügyi bíróság tévedett, amikor az idézett jogszabályt úgy értelmezte, hogy az alperes nem jogosult az évi két fizetett szabadnap igénybevételére. A munkaidő és pihenőidő egyes kérdéseiről szóló, a 12/1973. (XII. 23.) MüM számú rendelettel kiegészített 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 18/C. §-ában foglaltak értelmében minden dolgozó nőt, aki hosszú időn át vállal gyermeknevelést, gondozást, megilleti a gyermek, illetve a gyermekek után évente járó fizetett szabadnap. A felhívott jogszabályban biztosított szociálpolitikai kedvezmény az állami gondozott gyermek nevelését vállaló és ellátó dolgozó nőt is megilleti, mivel az állam által biztosított térítési díj mellett a nevelő szülő köteles mindent megtenni a gyermek gondozása és nevelése érdekében. Ennek maradéktalan teljesítéséhez a szükséges segítséget is biztosítani kell számára. A munkaügyi bíróság tehát a fentiekből következően akkor járt volna el helyesen, ha a felperes keresetét elutasítja. (M. törv. I. 10 297/1975. sz., BH 1976/10. szám 473.) 74. Gyermekgondozási segélyre nem jogosult az az anya, akinek próbaidővel vagy határozott időre létesített munkaviszonya a szülési, szabadság ideje előtt megszűnt [3/1967. (I. 29.) Korm. sz. r. l/A. §]. A felperest az alperes 1972. július 1-től 1974. július 31-ig szerződéssel határozott időre alkalmazta. A felperes 1974. június 18-tól terhessége miatt keresőképtelenné vált és a szülésig — 1975. január 26-ig — nem tudott munkát végezni. A munkaviszonya időközben 1974. július 31-én — a szerződésnek megfelelően — megszűnt. A felperes a táppénzsegélyezés lejártát követően az alperestől gyermekgondozási segély folyósítását kérte, majd az elutasító intézkedés ellen a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a felperes panaszát elutasította, mert a szülés napján, 1975. január 26-án már nem állott munkaviszonyban. Az alperessel kötött szerződése 1974. július 31-én megszűnt. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen — annak megváltoztatása érdekében — keresetet nyújtott be a bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott és a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatva megállapította, hogy a felperes a gyermekgondozási segélyre jogosult. Az ítélet indokolása szerint nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a perbeli tényállás mellett kizárná a felperes jogosultságát. A felperes megbetegedése előtt munkaviszonyban állott, annak megszűnése után újabb munkaviszonyt nem létesíthetett. Mivel pedig a 19/1974. (VII. 31.) MüM sz. rendelettel kiegészített 3/1967. (II. 26.) MüM sz. rendelet már azokról a dolgozó nőkről rendelkezik, akiknek munkaviszonya időközben megszűnt, nem tekinthető helytállónak az a jogértelmezés, amely szerint a szülés napján is munkaviszonyban kell állania az anyának ahhoz, hogy gyermekgondozási segélyre jogosult legyen. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett — és ezáltal törvényt sértett — a munkaügyi bíróság, amikor a felperest a gyermekgondozási segélyre jogosultnak tartotta. A munkaügyi bíróság döntésének meghozatalánál figyelmen kívül hagyta az 5/1969. (I. 28.) Korm. sz. rendelettel módosított 3/1967. (I. 29.) Korm. sz. 126