Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)
éri el az előző átlagkeresetét, akkor a korábbi átlagkeresetére a rövidebb munkaidejű foglalkoztatása ellenére is jogosult. b) Az Mt. 38. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a dolgozó nő terhessége negyedik hónapjának kezdetétől gyermeke egyéves koráig éjszakai munkára nem kötelezhető. Az Mt. V. 44. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a nőket terhességük negyedik hónapjának kezdetétől gyermekük egyéves koráig lehetőleg délelőtti munkára kell beosztani. E rendelkezések végrehajtása számos esetben csak azzal biztosítható, hogy a vállalat a dolgozó nőt ideiglenesen más, olyan munkakörbe helyezi át, ahol mód nyílik a nappali, illetve délelőtti műszakba való beosztására. A helyes felfogás szerint az ilyen esetben is az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdésében szabályozott olyan ideiglenes áthelyezésről van szó, amelynek célja a terhes nő állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakör biztosítása. A fentiekhez képest tehát abban az esetben, ha a dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjától a szoptatás hatodik hónapjának végéig azért helyezik át más munkakörbe, hogy éjszakai műszakból nappali, illetve délutáni műszakból délelőtti műszakba nyerhessen beosztást és keresete nem éri el az előző átlagkeresetét, az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése alapján ugyancsak joga van a korábbi átlagkeresetére. II. A Munka Törvénykönyvbe az általános szabályozáson túlmenően számos különös rendelkezést tartalmaz a dolgozó nők védelmében, mert érdekeik fokozott gondoskodást igényelnek. A Munka Törvénykönyvének ezeket a szabályait a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának fokozott szem előtt tartásával kell alkalmazni. Gyakori eset, hogy a dolgozó nő a terhessége, illetve a szoptatás ideje alatt állapotára figyelemmel nem foglalkoztatható az általa addig betöltött munkakörben. Ilyenkor felmerült az a kérdés, áthelyezhető-e olyan más munkakörbe, amely állapotának egészségügyi szempontból megfelel ugyan, de a korábbi munkakörére megállapított munkaidőnél hosszabb törvényes munkaidővel jár. Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a vállalat és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Az idézett jogszabály (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályok a dolgozó nő érdekében a munkaszerződés módosítását a vállalatra kötelezően is előírhatják. Ilyen kötelező szabályt tartalmaz az Mt. V. 23. §-ának már többször hivatkozott (4) bekezdése is. Az a körülmény azonban, hogy e rendelkezés az áthelyezést a vállalat számára kötelezővé teszi, nem szünteti meg a dolgozó nő jogát arra, hogy áthelyezése az új munkakörébe csak a vállalatnak vele való megegyezése alapján történhet. Abban az esetben tehát, ha a vállalat által az átmeneti időre — a dolgozó nő állapotának egészségügyi szempontból megfelelő — új munkakör a korábbinál hosszabb törvényes munkaidővel jár, vagy egyéb olyan hátrányos oldala van, amely neki érdeksérelmet okoz, a dolgozó nőnek joga van arra, hogy megtagadja hozzájárulását az e munkakörben való áthelyezéséhez. Tekintettel arra, hogy az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése alapján teljesítendő áthelyezés esetén a dolgozó nőt korábbi munkakörében akkor sem lehet tovább foglalkoztatni, ha a felajánlott új munkakört nem fogadja el, 119