Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

nagy súlyt kell helyezni a felek kölcsönös együttműködési kötelezettségére [Mt. 2. § (2) bekezdés]. Ennek alapján a vállalat köteles adott esetben több munkakör felajánlásával, illetve a munkakörülmények egyéb vonatkozású módosításával s a dolgozó nő terhességével, illetve anyaságával összefüggő és az egészségügyi követelményeken túlmenő körülmények figyelembevételével is messzemenő erőfeszítéseket tenni a dolgozó nő számára elfogadható új munkakör biztosítására. Természetesen, ha a dolgozó nő (terhes nő) áthelyezése közös megegyezéssel ilyen hosszabb munkaidejű munkakörbe történik, és keresete ennek ellenére nem érné el az előző átlagkeresetét, a szülést követő hatodik hónap elteltéig a korábbi átlagkeresetére akkor is jogosult. A dolgozó nőtől pedig együttműködési kötelezettség alapján elvárható, hogy a neki a fentiek szerint felajánlott, állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakört elfogadja, ha ez körülményeire figyelemmel neki aránytalan sérelmet nem okoz. III. Az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése az ott említett körülmények bekövetkezésének esetére úgy rendelkezik, hogy a dolgozó nőt állapotának egészségügyi szempontból megfelelő „munkakörbe" kell áthelyezni. Előfordultak olyan esetek, amikor a vállalat — a munkakör módosítása nélkül — az egyéb munkafeltételek ideiglenes megváltoztatásával, így különösen más munkahely biztosításával, vagy megfelelőbb munkaidő-beosztással gondoskodik a dolgozó nő állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörülményekről. A dolgozó nő keresete azonban ilyen esetben sem lehet kevesebb, mint amennyi előző átlagkeresete volt. Az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdésében kimondott munkabérvédelmi szabály helyes értelmezés szerint ugyanis nemcsak arra az esetre terjed ki, amikor a terhes nő, illetve anyagásának védelme érdekében a munkakörének módosítására van szükség, hanem azokra az esetekre is, amelyekben ugyanebből a célból a munkaszerződés, illetve a munkajogviszony tartalmát kevésbé mélyrehatóan módosítják. IV. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosítása és egységes szövege tárgyában alkotott 1974. évi I. törvény 51. §-ának (1) bekezdése szerint „Az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép". Ebből következik, hogy a csecsemőkorban örökbe fogadott gyermek eltartása és gondozása céljára az állam, illetőleg a társadalombiztosítás által nyújtott kedvezmények és szolgáltatások az örökbe fogadó anyát illetik meg. Ezért a munkaviszonyban álló és csecsemőt örökbe fogadó nőt az örökbefogadás napját követően megilletik ugyanazok a jogok, mint a szülő nőt, illetőleg ugyanolyan védettséget élvez (szoptatási időkedvezmény, szülési, illetőleg fizetés nélküli szabadság, felmondási tilalom stb.), mint a vér szerinti anya. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a szoptatási időkedvezmény vonatkozásában a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 18/B. §-a is. Az Mt. V. 57. §-ának (1) bekezdése szerint a terhes, illetőleg szülő nőt húsz hét szülési szabadság illeti meg és a szülési szabadságból négy hetet a szülés előtt kell kiadni. Ebből következik, hogy az örökbe fogadó anyának járó szabadság kiszámításánál ezt a négyheti — tehát 28 napi — szabadságot a szülés előtt ki120