Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

64. Az érvénytelen munkaszerződés alapján létesített munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelességek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állott volna fenn [Mt. V. 20. § (3) bekezdés]. A felperest az alperes határozott időre szóló munkaviszony keretében mellékfoglalkozást folytató munkavállalóként alkalmazta műszaki szaktanácsadóként és általános ügyintézőként 1975. április 1-től 1975. december 31-ig. A munkaszerződés megkötésekor a felperes főfoglalkoztatást biztosító munkáltatója az M. Művek volt, amely a mellékfoglalkozás létesítését 1975. április 1-től december 31-ig terjedően engedélyezte azzal a feltétellel, hogy a felperes munkaideje a mellékfoglalkozásában a havi 80 órát nem haladhatja meg. A felperes 1975. december 1-én főfoglalkozását tekintve munkahelyet változtatott és ettől kezdve a G.-nál dolgozik. A felperes ezt a változást az alperesnek bejelentette. A felperes új munkáltatója, a G. a mellékfoglalkozás létesítésére, illetőleg folytatására vonatkozóan hozzájárulást nem adott. Ennek ellenére az alperes a felperest tovább foglalkoztatta 1975. december 1-ét követően is. 1976. február 20-án vette kézhez a felperes az alperes levelét, amelyet az alperes főmérnöke és ágazatvezetője írt alá, s amely többek között szó szerint a következőket tartalmazta: ,,A fenti rendelkezések figyelembevételével a szaktanácsadói munkakörét 1976. február 1-ével megszüntettük, mivel a jogszabályok erre nem adnak lehetőséget." Ezt követően a felperes panaszt nyújtott be az alperes szövetkezeti döntőbizottságához, amelyben 1976. február 1-től március 30-ig terjedő időre 4170 forint összegű munkabér és felmondási járandóság megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A szövetkezeti döntőbizottság határozatával a felperes panaszát elutasította. A felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozatát keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt és ebben fenntartotta a panaszában előadottakat. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 17/A. §-ára hivatkozott, amely kimondja, hogy a másodállásra vagy mellékfoglalkozásra irányuló engedély nélkül kötött szerződés érvénytelen. Visszavonás hiányában is hatályát veszti az engedély, ha a dolgozónak az engedélyt adó vállalattal fennálló munkaviszonya megszűnik. A felperesnek 1976. február hó 1-én nem volt meg a főálláson kívüli foglalkoztatásához szükséges engedélye. Ennek hiányában a korábban megkötött munkaszerződést a jogszabály rendelkezése folytán megszűntnek kell tekinteni. A munkaügyi bíróság vizsgálta, hogy 1976. február 1-ét követően a felperes végzett-e olyan jellegű tevékenységet, amely igazolta volna kereseti állításait. Miután elfogadható adat a munkavégzésre nem volt felderíthető, a felperes munkabér követelése megalapozatlan. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. 112