Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

alól sokáig nem tisztázhatná magát, illetve az időmúlás miatt a védekezését alátámasztó bizonyítékai elenyészhetnének. I. Az Mt. 56. §-ának (3) bekezdése szerint: „Nem lehet fegyelmi eljárást indítani vagy annak mellőzésével büntetést kiszabni, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetve elkövetése óta egy év már eltelt. Ha a kötelezettségszegés miatt büntető eljárás indult, és az nem végződött felmentéssel, a háromhónapos határidő a jogerős határozat közlésétől, az egyéves határidő pedig az eljárás jogerős befejezésétől számít. Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetén ezeket a határidőket a dolgozó belföldre történt visszatérésétől kell számítani." Az idézett rendelkezés a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló egyéves határidő kezdeteként a fegyelmi vétség elkövetésének, a háromhavi határidő kezdeteként pedig a vétség felfedezésének időpontját szabja meg. Azt a kérdést pedig, hogy — a felsorolt kivételes esetekben — az említett határidők kezdete mikor esik későbbi időpontra, kimerítően rendezi. A szabályozásnak e módjából és céljából is következik tehát, hogy az említett egyévi, illetve háromhavi határidő folyását nem módosíthatják azok a körülmények [Mt. 5. § (2)—(3) bekezdés], amelyek az elévülési idő nyugvásával vagy megszakadásával járnak. II. Az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében említett s a fegyelmi vétség elkövetésétől kezdetét vevő egy év objektív határidő: megindulása független attól, hogy a vétség elkövetését a munkáltatónál felfedezték-e, vagy mikor fedezték fel. A körülmények döntik el, hogy a vétség elkövetése milyen időpontban történt; általában abból kell kiindulni, hogy a vétséget megvalósító magatartás akkor zárul le, amikor a dolgozó a cselekményt véghezvitte, illetve befejezte. III. Az egyévi objektív határidővel szemben az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében szabályozott háromhavi határidő szubjektív: a fegyelmi vétség felfedezésétől veszi kezdetét, más szóval attól az időponttól, amikor a fegyelmi vétségről a munkáltatónál tudomást szereztek. A gyakorlatban e szubjektív határidő kezdő időpontjának megállapítása körül több kérdés vetődött fel. a) A háromhavi határidő azt kívánja biztosítani, hogy a fegyelmi eljárást az egyévi objektív határidő lejárta előtt is viszonylag rövid időn belül megindítsák, ha a munkáltató erre jogosult dolgozója a fegyelmi vétségről tudomást szerzett. A fegyelmi eljárás megindítására a fegyelmi jogkör gyakorlója jogosult, de erre közvetlen, vagy — a vállalat igazgatóját is ideértve — magasabb feletteseinek is joga van. Ehhez képest a fegyelmi vétség akkor tekinthető felfedezettnek, amikor akár a fegyelmi jogkör gyakorlójának, akár a fegyelmi jogkör gyakorlója közvetlen vagy magasabb felettesének a tudomására jutott. b) A háromhavi határidő megkezdődéséhez nem elegendő annak felfedezése, hogy az adott fegyelmi vétség megtörtént. A fegyelmi jogkör gyakorlójának, illetve felettesének arról is tudomást kell szereznie, hogy ki az a dolgozó, aki a fegyelmi vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható. Amíg ugyanis a vétséget elkövető dolgozó személye nem ismeretes, ellene fegyelmi eljárást sem lehet indítani, s így a háromhavi határidő sem veheti kezdetét. IV. Az Mt. 56. §-a (3) bekezdésének első mondatában szabályozott bármelyik határidő lejárta kizárja a fegyelmi eljárás megindítását (illetve a 75