Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

nak azt az orvosi vizsgálatot kell tekinteni, amelyen a dolgozó egészségi állapotától függetlenül jogszabály rendelkezése alapján köteles megjelenni. a) Az Mt. V. 37. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a dolgozó munkavégzési kötelezettsége alól mentesül — többek között — akkor, ha állampolgári kötelezettségét teljesíti. Ilyen esetben a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kieső munkaidőre a dolgozónak átlagkereset jár. Természetes, hogy ha a dolgozó állampolgári kötelezettségének a munkaidőn kívül is eleget tud tenni, átlagkereset nem illeti meg, ha az állampolgári kötelezettségének a munkaidő alatt tesz eleget. Társadalmilag elvárható minden dolgozótól, hogy ilyen esetben állampolgári kötelezettségének elsősorban olyan módon tegyen eleget, hogy a munkaviszonyból eredő alapvető kötelezettségét teljesítse, a munkaidő alatt dolgozzon, s állampolgári kötelezettségének pedig, ha joghátrány nem éri, munkaidőn kívül tegyen eleget. Ezért térítésre ezen a címen a dolgozó csak akkor tarthat igényt, ha más módon, mint a munkaidő terhére ezt a kötelezettségét nem telesítheti (pl. a dolgozót munkaideje alatt meghatározott időpontra rendelik be). Ugyancsak a dolgozó munkavégzési kötelezettségéből adódik, hogy állampolgári kötelezettségeit a lehető legkevesebb munkaidő-kieséssel kell megoldania. Ez azt jelenti, hogy azzal a legkésőbb induló, menetrend szerint járó közlekedési jármüvei kell elutaznia, amellyel a megjelölt időpontra még meg tud jelenni, és a kötelességének elvégzése után induló első menetrendszerű járművel kell visszaindulnia (pl. hatósági idézés tanúként történő kihallgatás végett). Csak ezt az időt lehet olyan munkaidő-kiesésnek tekinteni, ami egyben igazolt távollétnek számít. Az ezen felüli munkaidő-kiesés igazolt távollétnek nem tekinthető, s arra átlagkereset nem fizethető. b) Bizonytalanság volt észlelhető abban a kérdésben, hogy az Mt. V. 37. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében milyen orvosi vizsgálatot kell olyan kötelező orvosi vizsgálatnak tekinteni, amelyen eltöltött szükséges időtartam mentesíti a dolgozót a munkavégzési kötelezettség alól, s a megjelölt időre a vállalat a dolgozó részére átlagkeresetet köteles fizetni. Ilyen kötelező orvosi vizsgálatnak, amelynek idejére a dolgozót átlagkereset megilleti, csak azokat az orvosi vizsgálatokat lehet tekinteni, amelyeken a dolgozó egészségi állapotától függetlenül, jogszabály rendelkezése alapján köteles részt venni. Kötelező orvosi vizsgálatnak kell tekinteni a terhes nőnek a terhesség ideje alatt terhességi orvosi vizsgálaton való négyszeri, koraszülésnél egyszeri részvételét, ha az e vizsgálaton való megjelenésre csak a munkaidőn belül van lehetőség. A beteg dolgozó megvizsgálásához, illetőleg rendszeres kezeléséhez szükséges vizsgálat viszont nem minősül kötelező orvosi vizsgálatnak akkor sem, ha a vizsgálat lefolytatása csak a dolgozó munkaidejének terhére oldható meg. Az e címen történt távolmaradás igazolt távollétnek minősül ugyan, díjazás a mulasztott időre azonban a vállalattól nem jár. Meg kell említeni e helyütt, hogy ha az orvosi vizsgálat idejére a dolgozót táppénzes betegállományba helyezik (pl. a későbbi vizsgálat eredményétől függetlenül megállapítható a dolgozó keresőképtelensége), akkor a társadalombiztosítás szervétől táppénzre van igénye. 32