Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

arra is, hogy ha a dolgozó — megfelelő munkalehetőség hiányában — munkaerejét csupán a háztartásában hasznosította, ezen az alapon elma­radt munkabérét csökkenteni nem lehet. Ugyancsak nincs lehetőség csök­kentésre azon az alapon sem, hogy a munkaerejét saját háztartásában hasz­nosíthatta volna. Az előzőekben kiemeltek szerint a munkaviszony jogellenes megszün­tetése esetén az elmaradt munkabéren túlmenően a vállalat köteles meg­téríteni a dolgozónak egyéb járandóságait is. Ennek körében jelentkezhet egyéb járandóságként a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkaviszony megszűnésétől az újabb foglalkoztatásig terjedő időre a dol­gozót megillető alap- és pótszabadság arányos része. A munkaviszony jog­ellenes megszüntetése esetén a dolgozót a részesedési alapból járó év végi juttatás is megilleti, ha a juttatás feltételei egyébként fennállanak. Ha azon­ban a dolgozó más feltételek hiánya miatt nem részesülhetne a juttatásból, arra igényt jog szerint nem tarthat. A munkabéren és egyéb juttatáson túlmenően az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdése rendelkezik a dolgozót ért egyéb kár megtérítéséről is. Ennek keretében a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető vállalat köteles azok­nak a társadalombiztosítási szolgáltatásoknak az ellenértékét is megtéríteni a dolgozó részére, amelyektől a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt esett el (ténylegesen felmerült gyógykezelési költség, kórházi ápo­lási költség, táppénz elmaradása arra az időre, amelyre munkaviszony fenn­állása esetén jogosult lett volna.) Magától értetődő, hogy itt csak azoknak a kiadásoknak a megtérítése jöhet szóba, amelyekre ebben az időben a dolgozónak és családtagjainak a társadalombiztosítási jogszabályok értel­mében indokoltan szüksége volt. A munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapításából ter­mészetszerűen következik az is, hogy a jogellenes megszüntetés miatt ki­esett időt munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, és a munkaköny­vek kezeléséről szóló 12/1967. (X. 20.) MüM számú rendelet 16. §-a szerint a munkakönyvben a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos bejegy­zést törölni kell. Végül az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében említést kell tenni arról is, hogy a dolgozó a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt az őt azon felül megillető munkabérről és egyéb járandóságáról, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna [Mt. V. 33. § (1) bekezdés], nem mondhat le. Ha pedig a dolgozó nem kí­ván a korábbi vállalatnál dolgozni, az Mt. V. 33. §-ának (2)—(3) bekezdése szerint kell eljárni. MK 15. szám A dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén kereset­veszteségének (munkabér és egyéb járandóság) és kárának elhárítása vagy csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az tőle a személyi és egyéb körülmény figyelembevétele mellett a társadalmi tulajdon meg­óvásának szem előtt tartásával általában elvárható. A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén az Mt. 31. §-ának (1) bekezdése az ezzel kapcsolatosan elszenvedett joghátrány teljes jóvátételét (reparációját) írja elő. A teljes jóvátétel biztosítása azonban nem jelent­se

Next

/
Oldalképek
Tartalom